2001 márciusában ismét rekordot döntött hazánk második legnagyobb folyója, ezúttal a Felső-Tisza vidékén, soha nem látott károkat okozva Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Az ukrán gátak teljes mértékben felmondták a szolgálatot, több is átszakadt közülük, így ott több mint 7000 embert kellett azon nyomban elköltöztetni otthonából. Ez azonban más okból sem volt jó hír számunkra, hiszen egyúttal azt is jelentette, hogy kis mértékben sem sikerült lassítani az egyre veszélyesebben közelítő árhullámot. Azonnal a segítségükre siettek a magyar katasztrófaelhárítók, de nem sokára jöhettek is vissza, hiszen itt is hamar szükség lett rájuk. A Tisza másfél nap alatt 7 métert emelkedett, és a Kárpátok két lánca közé szorulva 2-3 kilométer széles területen hömpölygött hazánk felé.

A hazánkban lévő árvízvédelmi rendszer sem volt ugyanakkor kielégítő. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gátrendszernek csak valamivel több, mint a fele épült meg oly módon, hogy az kellő védelmet biztosítson.

A lezúduló ár hazánkban először Tarpán vált igazán veszélyessé. A 2000 decemberében felújított gát két helyen is beszakadt, a víz elöntötte a falut, ahonnan több száz embert telepítettek ki azonnal. A helyzetet tovább rontotta, hogy közben megindult az olvadás, és a hegyekből hatalmas hómennyiség indult meg az amúgy is gondot okozó folyók felé. Ezzel Vásárosnaménynak és térségének esélye sem maradt a megmenekülésre. A környékbeli 20 beregi faluból több mint 13000 embert kellett azonnal kitelepíteni. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy Tarpán a gáthoz nem vezetett szilárd burkolatú út, így a helyreállítást nem lehetett szakszerűen és kellő időben elvégezni. A traktorok és egyéb járművek sorra ragadtak bele a sárba, a homokzsákokat pedig nem lehetett eljuttatni oda, ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk, így Mi-8-as típusú helikopterekre volt szükség, ám ezek sem váltották be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Végül a 41-es út átvágásával igyekeztek csökkenteni a településekre nehezedő nyomást. Mindeközben Tivadarnál is megkezdték a homokzsákok telepítését, de ez sem segített, nem bírták feltartóztatni a folyót. A Tisza vízszintje eközben 16-65 cm-rel haladta meg az 1998-as rekordszinteket, és úgy tűnt a Túr sem akar lemaradni, hiszen 26 cm-rel produkált többet az ominózus rekordnál. Sonkád közelében két helyen is átszakította a gátakat, és kilenc közeli települést árasztott el. A mentőmunkálatokban részt vett többek között a Vöröskereszt, de számos vállalat is segített.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Szolnokra érve már a veszélyes szint alatt járt, így a déli térséget nem veszélyeztette semmi. Ugyanakkor néhány szakértő megjegyezte: amennyiben a többi mellékfolyó is ugyanabban az időben árad, nem elképzelhetetlen egy még nagyobb katasztrófa.

Az árvíz végül a hivatalos adatok szerint 216 települést öntött el. Közel 13 000 embert kellett kitelepíteni, és több tízezer ház került időszakosan víz alá. Ezeknek a lakói átmeneti szállásokra kerültek és napi 600 forintos élelmiszerjegyeket kaptak. Végül 707 otthont kellett újjáépíteni és majd másfél ezret pedig valamilyen módon rendbe hozni. A kormány kezdetben jócskán alábecsülte a helyreállítás költségeit. Az első körben előirányzott 22,8 milliárd forintot később kénytelen volt további 9,7 milliárddal megtoldani. Az átszakadt gátak helyreállításához 2,8 milliárd forintra volt szükség, megerősítésükre pedig 6,2 milliárdot szántak. A mezőgazdasági károkat az állam teljes mértékben megtéríti, de nem volt mindenki elégedett a segítségekkel. Az átmeneti szállások körül is meglehetősen sok vita alakult ki, akiknek “csupán” felújítani kellett a házát nem kapták meg az élelmiszer-hozzájárulást, és a jándi romák elhelyezése is számos konfliktus forrásává vált.

A házépítések kérdése azóta ráadásul politikai színezetet is kapott. A kormány eleve feltételeket szabott, például csak olyan ház újraépítését támogatta teljes mértékben, amelyek az adott pillanatban lakottak voltak. Azonban nem ebben van a nézeteltérés a felek között. A kormány ellen a legtöbbször felhozott vád, hogy a házak nem épülnek megfelelő ütemben, és sokan nem kapják meg a nekik járó új otthonokat. Az Orbán-kabinet álláspontja szerint ezek csak kirívó esetek és a legtöbb család már nyugodt, és egészséges körülmények között tölthette a telet.