Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában.

Igen sok keresztény templomban éjszakai szertartáson ünneplik Krisztus feltámadását. Ekkor gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely azután pünkösd ünnepéig minden szertartáson – különösen keresztelésekkor – ott ég az oltár mellett. A IV. század óta jött szokásba, hogy a húsvétvasárnapra virradó éjjelen szentelik meg a templomokban a keresztvizet.

Húsvét vasárnapja a tavasz kezdetét követő első holdtölte utáni vasárnap.

Az ünnep magyar elnevezése egy keresztény húsvéti szokásra utal (bár nem az ünnep lényegét ragadja meg): Húsvétvasárnapot hosszabb böjti időszak előzi meg, a Nagyböjt, amikor a keresztények testi önmegtagadással fejezik ki a szenvedő Jézus Krisztussal való egységüket. Ennek egyik elemeként Nagyböjt péntekjein szigorú hústilalom van, és más napokon is illendő az önmérséklet húsételek vagy más előkelő ételek fogyasztása terén. Ezzel szemben Húsvétvasárnap ünnep van, amikor a föltámadt Krisztussal való egységünket fejezzük ki azzal, hogy földi ünnepet tartunk, ennek részeként sokféle formában húst veszünk magunkhoz. Ezek közül a legsajátosabb talán a húsvéti sonka.