A XIX. század nagy mocsárlecsapolásai, folyószabályozásai következtében a madarak életfeltételei romlani kezdtek, pusztultak az erdők, mezők. Így az európai államok 1902. március 19-én egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Chernel István ornitológus már abban az évben szervezett Madarak és Fák Napját.

Hivatalos bevezetésére Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet adott ki, amely szerint e napon eper- vagy más gyümölcsfákat kellett ültetni, illetve öntözni és meg kellett emlékezni a hasznos madarakról. Az állatvédő egyesület és a Magyar Ornitológiai Központ – Hermann Ottó irányításával – jelentősen támogatta ezt a nemes mozgalmat.
Századunk első felében minden májusban sor is került erre a programra. A második világháború után sokat vesztett népszerűségéből, de a kilencvenes években ismét egyre többen ünneplik meg. 1996 óta kormányrendelet alapján a Madarak és fák napját május 10-én ünnepli az ország.

Ma a madárvédelem már csak kis részben jelenti a téli madáretetést-inkább a környezet, az élőhely megmentéséé a főszerep. Hiába ültetünk négy-öt gyorsan növő facsemetét is egy kivágott korhadó helyett, hiszen az öreg fa évről évre otthont adott akár több madárcsaládnak is. S mikor lesz a facsemetékből ismét madárotthon? Ma Magyarországon csaknem minden madár természetvédelem alatt áll, ám a törvény önmagában kevés védelmükhöz. Mindenkinek kímélnie kell kisebb-nagyobb szárnyasainkat, odúval valamennyi kertben megtelepíthető a tollas siserehad.