Tiszanána története

Orbán Károly 1991-ben irt diplomamunkájának (TISZANÁNA TÖRTÉNETE 1914-ig) első részéből (Tiszanána története a török hódoltság végéig.) közöljük.

“Árpád vezér és övéi megindúlván, az Egur /Eger/ vizéig jövének és ott gunyhókat készítvén, több napig maradának, s azon almot, .melyen a vezérnek leveles szint csináltak, Zenuholmunak Szihalom/ nevezték, s táboruk az Ustoros vizétől Pourozlou /Poroszló/ váráig terjed.”
Anonymus: Gesta Hungarórum című művéből származik a fönti idézet. A mai Heves megye területét Anonymus említi először. A magyarok letelepedésükkor a megszállott földekkel kapcsolatban elsősorban csak arra voltak tekintettel, hogy mennyire alkalmas, mennyire felel meg a pásztorkodó életmódnak. A hegyes vidékeket mocsaras tájakat éppen ezért nem szállták meg a kezdeti időszakban. Ilyen szempontból tehát Heves megye ill. a későbbi Tiszanána területe kedvező volt honfoglaló őseink számára. Régészeti bizonyítékok szolgálnak alapul arra vonatkozóan, hogy Tiszanána területén is korán megtelepedtek őseink. Az itt fel tárt temető, ill. annak egyik lelete egy fontos, a honfoglalók társadalmára vonatkozó tétel jeles bizonyságául is szolgál. Annak tudniillik, hogy a vagyonosabbaknál az idősebb fiúk megházasodván külön szállásra is költöztek, s keleti szokás szerint csak a legkisebb fiú maradt apja szállásán, aki az atyai háztartást és vagyonrészt örökölte. A legkisebb fiú otthonmaradását igazolja a tiszanánai temető is, ahol egy 12-14 éves legényke, családfői tisztét jelölő tarsolylemezének bizonysága szerint – nyilván apja halála és idősebb fivérei kirajzása után – atyja örökébe lépett.

Tudvalévő, hogy már István idejében is az összes föld nem a király tulajdonában volt, hanem a királyi birtokon kívül találunk világi földesúri, a régi vezéri és az új egyházi birtokokat is. Heves megye északi részét, a Mátra-aljai részt az Aba nemzetségbeliek bírták, Egertöl a Tisza vidékéig – ide tartozik Tiszanána is – az egri püspökség birtokrésze volt. Tiszanána első írásos említése 1261-re keltezhető, ekkor kelt ugyanis IV. Béla király azon oklevele, mely említést tesz a faluról. Az oklevél szerint Nánát és a szomszédságában fekvő Lovazteluk /Lovásztelek/, Pookh /Pók/, Olpha /Olfa/, Menusyton / Ménesitó nevü birtokokat még a szent királyok adományozták az egri püspökségnek. Plébániáját az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi.

Az 1271. évi megerősítő birtoklevélben szintén előfordul Nana névalakban. Természetes volt, hogy az egri püspökség jobbágy faluja szolgálmányaival és adóval szolgálta földesurát. Mivel a Tisza árterületébe esett bele a falu, lakosai főként a püspökség halászai voltak. Okleveles adatok tanúsítják, hogy a falutól nyugatra húzódó folyamszakasz mindkét partja az egri püspökség kezén volt. Ugyanez volt a helyzet az úgynevezett abádi nagy folyamkanyar északkeleti ágában is, a Peche, vagy Kis Szigetnél, ahol a Tisza jobb partja és a sziget közötti folyóágat teljes szélességében a nánaiak mindenkor békességesen használták, sőt a sziget is püspöki, tiszanánai birtok volt. A fent említett két hely egyikének valamely pontján létesült az egri püspökség egyik jelentős halfogó rekesze, a tiszanánai szegye. Ez volt egyébként a püspökség legkésöbb létesitett szegyéje, erröl a legkorábbi adatot a Bakócz-kódex őrizte meg számunkra 1493-ban. Rangoni Gábor urbáriumában még nem említi a szegyét. Rangoni 1474-töl 1486-ig töltötte be az: egri püspöki széket, igy valószínű, hogy a tiszanánai vízafogót az 1480-as évek második fele ill. 1493 között állítottak fel. /A Kis Szigettöl egyébként nem messze feküdt a Vise laposa, melynek vízöntötte területe összeköttetésben volt egy fok révén a Tiszával. A térség XIX. századi levélt Ári anyagban Vése laposa néven szerepel, Tiszába való torkolatát pedig Vése foknak nevezték. Kétségtelenül az itt felállított halfogó vejszéröl nyerte a nevét./ Bakóczot az egri püspöki székben követő Estei Hippolit Modenában őrzött kiadási számadásköteteiböl tudjuk, hogy 1508. május 29-én 10 forint 25 dénárt a tiszanánai vizafogó céljára fordítottak, fát vásároltak belőle. Ismerjük 1508-ban a tiszanánai vízafogó szegyemesterét is, György személyében, akivel az egri püspökség kormányzója május közepe táján szerződést kötött. György az évi 5 forintról szóló konvencióból 2 forintot nyomban kézhez is kapott.