Forrás:

Orosz Ernő:
Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai című könyvéből.

Egri. Gömörmegye bizonyitványa alapján 1770. évben István esküdt fia Ferencz fia János fiai István és Mihály mihályfalvi származású tiszanánai lakosok kihirdettetnek. (1770. év 254. sz. 610. jkl.). Gyanitjuk, hogy ezek azon családból származtak, mely 1622. évben nyerte Gömörben kihirdetett s jelenleg Zemplénmegye levéltárában őrzött armalisát.

Mattyasovszky (alsó- és felső-mátyásfalvi). Már a XIII. században szerepelt törzsökös liptómegyei donatarius nemes család, melynek egyik tagja, József fia Tamás 1799. évben Egerbe költözött s Liptómegye bizonyitványával igazolta birtokos nemességét. (1799. év 50. sz. 62. jkl.) A Magy. Nemz. Zsebk. (I. 441.) is foglalkozik a családdal, de csak a szepesi ágat közli, melyből Kálmán tiszanánai plébános és Miklós nyug. itélőtáblai biró s ennek gyermekei származtak.

Melegh. Ezen család egyik tagja, Mátyás fia András, a liptómegyei Felső-Pásztoháról költözött Tiszanánára s 1764. évben hirdettette ki nemességét. (1764. év 8. sz. 90., 186., 228. jkl.) Fia András 1791. évben Nagyváradra tette át lakását s ez alkalommal nemességi bizonyságlevelet nyert. (1791. év 1053. sz. 1136. jkl.) Nagy Iván (VII. 410.) emlitést tesz egy Melegh Andrásról, ki 1637. évben több társával együtt Tiszanána helység birtokába beiktattatott.

Vrana. István – György fia, András unokája – kasszai származású tiszanánai lakos, a község jegyzője, Trencsénmegye bizonyságlevelével 1822. évben igazolja nemességét. (1822. év 254. sz. 204 jkl.).

Vajda. A nemeslevelet III. Ferdinandtól 1654. évi okt. 25-én V. János, neje Szányi Katalin, fia János nyerték s Hevesmegye hirdette ki. Ezen ifjabb Jánosnak, a ki Vaján, majd 1695-ben s az 1724. évi nemesi investigatió idején Tiszanánán lakott s elvétve a Vida nevet viselte, három fiát ismerjük: III. Jánost, I. Istvánt és I. Andrást, III. János fia volt az utód nélkül maradt IV. János, I. Istváné II. István tiszanánai lakos. (1695. év 306. jkl.) Ezen II. István fiai voltak: 1. IV. István (sz. 1765.), ezéi Gulyás Zsuzsitól a) VIII. István (sz. 1788.), b) VIII. János (sz. 1798.), c) II. József (sz. 1803.), d) II. Sámuel (sz. 1805.); 2. VI. János (sz. 1768.), ezé XI. István (sz. 1798.) tiszaszalóki lakos; 3. I. Mihály (sz. 1773.), ezé II. Mihály (sz. 1805.); 4. I. József (1778.). I. Andrástól származtak: 1. III. István, ettől V. István (sz. 1769.), ettől X. István (sz. 1796.) és III. Gergely (sz. 1801.); 2. II. András; 3. V. János, ettől VII. János (sz. 1772.) és VII. István (sz. 1781.); 4. Mihály, ettől II. Gergely (sz. 1780.) és IX. István (sz. 1792.); 5. I. Gergely, ettől VI. István (sz. 1784.) és I. Sámuel (sz. 1799.). A család számos tagja 1807. évben bizonyságlevelet nyert. Czímer az armalis másolata szerint: Kék pajzsban koronából könyöktől kiemelkedő s 3 fehér liliomot tartó vértezett kar; sisakdisz: a pajzsalak; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1807. év 794. sz. 1137., 1294. jkl. 1806. év 760. sz. 1499. jkl.)