A katolikus egyház az áldott állapotban lévő Mária Erzsébetnél Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásáról emlékezik meg ezen a napon.

Boldogasszony a várandós asszonyok, a szegények, a betegek, elesettek védőszentje. Szokás volt ezen a napon búcsút tartani. Csakúgy mint Péter-Pál napja, ez a nap is az aratás kezdőnapja. A “sarlós” elnevezés is az aratás hajdanvolt módjára utal.

A népi gondolkodás összekötötte az ünnepet a mezei munkáéval, és a Szűzanya áldását kérték a termésre, az aratók munkájára. Az ünnep »sarlós« jelzőjét az aratás egyik eszközéről kapta. Valójában a régi sarlós aratást idézi, amely alapvetően női munkának számított. Valaha az ember házi eszközei közül a sarló az aratás kultikus eszköze volt.