Forrás:

Orosz Ernő
Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai című könyvéből.

Engl. 1800. évi nov. 5-én Engl Mihály, az egri püspök tiszanánai tisztje, neje Prandich Mária, gyermekei Imre, József, Pál, Mária, Anna nemeslevelet s a következő czímert nyerik: Négyelt pajzs, az 1. és 4. ezüst mezőben levágott törzs ágán ülő balra fordult holló, a 2. és 3. vörös mezőben ágaskodó fehér oroszlán; sisakdisz: 2 fekete sasszárny között könyöklő vértezett kar karddal; takarók: ezüst-fekete, fekete-vörös.
Kihirdettetett 1801. évben, másolata a levéltárban. (1801. év 730. sz. 910. jkl.) Imre, a ki a B. Bullien ezredben zászlótartó volt, 1812. évben nemesi bizonyitványt nyert. (1812. év 834. sz. 582. jkl.)
A czímerszerző Mihálynak még egy Antal nevü, 1809. évben született, fiáról is van tudomásunk. (1810. év 11. sz. 23. jkl.)

Kóczián. Trencsénmegyéből ered, 1652. évben nyert czímerlevelet, mely feltalálható a m. kir. orsz. levéltárban. (Htt. Nob. Trencsén.)
Adataink szerint Miklós és Marsovszky Éva fia volt I. György, a ki 1698-ban Pestmegyébe költözött; ettől származtak I. Pál és I. Ferencz kaminczai lakos.
I. Pál fia volt I. Antal miskolczi kántor, ennek Czakó Magdolnával való házasságából származtak: 1. II. Antal kőteleki lakos; 2. II. Pál; 3. Károly; 4. Ferencz- Mihály (sz. 1796.) gyöngyösi kántor, ettől és Bóta Luczától született Alajos (1824. Tiszanána), második nejétől, Pecze Juliától, Istv. János Ferencz (sz. 1828. Gyöngyös). I. Ferencz fiai voltak István és II. György, ez utóbbié III. Pál. Antal, István és György unokatestvérek s ezek fiai Borsodmegyétől 1773. évben testimonialist nyertek, melyet Hevesben Antal fia Antal kőteleki lakos 1798. évben kihirdettetett. (1798. év 307. sz.)
Nemesi bizonyitványt kapott 1831. évben Ferencz-Mihály gyöngyösi kántor fiaival együtt. (1831. év 194. sz. 333. jkl.)
Kóczik. A nemeslevelet III. Ferdinand 1652. évi jan. 20-án adományozta K. János, neje Mezeő Dorottya, testvérei Lőrincz, Péter és János, továbbá sógora Mezeő Pál részére. Kihirdette Tornamegye. A nemességszerző Lőrincz fia Lőrincz fia János fia János Tornamegye bizonyitványa alapján kihirdettetett 1767. évben. (1767. év 36. sz. 43. jkl.)

Lukács. I. Lipóttól 1667. évi febr. 9-én kaptak nemeslevelet Lukács Lukács, Máté és István, végre Szivák Márton. Kihirdette Borsodmegye 1668. évi ápr. 11-én. Nemességüket igazolták: az 1724. évi investigatió alkalmával Máté tiszanánai lakos fia András kiskörei lakos (1725. év 176. sz.); 1729. évben ennek fiai András és Máté (1729. év 80. sz.); 1749. évben Pál, János és Péter testvérek. (1748. év 288. jkl. 1749. év 415. jkl.)

Szabó-Imre (losonczi), vagy Imre-Szabó. Törzsökös hevesi család, mely hol Szabó-Imre, hol Imre-Szabó, hol pedig egyszerűen csak Szabó néven szerepel.
Megyénk közgyülése 1694. évben hirdette ki az I. Lipót által 1693. évi okt. 9-én adományozott, jelenleg az itteni levéltárban őrzött amaz eredeti armalist, melylyel Szabó-Imre András, neje Szél Katalin, leánya Sára, fivérei Mihály és István a következő czímert nyerték: Kék pajzsban zöld alapon futó farkas; sisakdisz: 3 buzakalászt tartó, kék mezű könyöklő kar; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. (1693. év 133. sz. 1694. év 229. jkl.) A nemeslevélben megnevezett András és fia Imre az 1724. évi investigatió idején gyöngyösi lakosok voltak.
Nemességükről bizonyitványt nyertek az 1764. évben igazolt Pál tiszanánai lakosnak a táblázaton feltüntetett fiai és unokái 1806. évben (1764. év 186. jkl. 1806. év 722. sz. 1379., 1516. jkl. 1758. év 221. sz. 1762. év 39. sz. 1805. év 955. sz. 1705. jkl.), József fia György szikszói lakos pedig 1808. évben. (1808. év 210. A. sz. 429. jkl. 1824. év 629. sz. 52., 692. jkl.)

Tiszanána nemességének 1754/5. évi összeírása:

Bartók István, Tiszanána.
Bóka István (2), Pál, Tiszanána.
Galambos András, Tiszanána.
Imre-Szabó Pál, Tiszanána.
Kis Sándor*, Tamás, Tiszanána.
Vajda András, István, János, Tiszanána.