Orbán Károly 1991-ben irt diplomamunkájának (TISZANÁNA TÖRTÉNETE 1914-ig) további részletét közöljük.

Az 1494-95. évi püspökségi birtokíveken Tyzanana a falu neve. Ez utóbbi évben, tehát 1495-ben 28 1/2 forint volt az esedékes évi adója. Az 1546. évi adóösszeírás szerint 10 porta van a faluban. 1549-ben 8 adózó, 7 szegény, 2 elpusztult és 3 újratelepült jobbágytelket vettek adóba.
Egy évvel később a falu lakói már a töröknek adóztak. Az 1550. évi török összeírás arról ad számot, hogy ekkor már töröknek hódolt falu lévén, 10 házában lakó 14 nős férfi fizeti a búza kétszeres, bárányok, méhkasok, széna, sertésszaporulat után kivetett adót. Ezen kívül még a Tisza főágában folytatott halászatnak és a HoltTisza halfogóinak jövedelme után is tizedet szed tőlük a törökföldesúr.
Tiszanána 1551. évi urbáriuma előírta, hogy a vízafogó, valamint a /tisza/halászi morotva vejszéjének faanyagát az Eger melletti Cigléd falu jobbágyainak kellett a felsötárkányi erdőben kivágnia. A kitermelt faanyagot 60 darab szál fát és 300 köteg vesszőt a felnémeti jobbágyok Egerbe szállították, ahonnan azt az egriek Nagytályáig fuvarozták tovább. A tiszanánaiak tartoztak Nagytályáról a megyéhez szükséges fát a helyszínre fuvarozni, azt gondosan megőrizni és a “szegyé”-t elkészíteni. A vízafogó faanyagának előteremtéséhez tehát három másik helység jobbágylakosságát is igénybe vették.
A szegye halzsákmányát három részre osztották, melyből egy-egy rész illette meg a püspökföldesurat, a falu lakosságát és a szegyemestert. Az 1558. évi urbárium tükrében a helyzetet még változatlannak találjuk , de valószínű, hogy l577-ben a szegye már nem állott, mivel nem szerepel a Nagyváthy-féle igen részletes összeírásban. Kétségtelenül a török pusztításnak esett áldozatul, illetve költséges és terhes fenntartása, a számottevő faanyag évenkénti rendszeres megszerzése lehetetlenné vált. Valószínűnek látszik, hogy Tiszanánának a tatárok által 1566-ban való elpusztítása, felperzselése vetett véget a szegyének.
A falu halászatában igen jelentős volt a Morotva nevű halastó is, mely a Tisza áradásakor megtelt vízzeI és “mindenféle hallal”. Ezt még Stei Hippolit földesúr idejében vették el a falusiaktóI. 1550-töl azonban már a “holt Tisza halfogójának” jövedelme is török kincstári bevételt képezett.
l552-ben Eger ostroma idején a falu több szomszédjával együtt elpusztult. 1554-ben még néptelen volt. Az 1555. évi török adókönyvben 40 házzal szerepel. Jobbágylakossága halászata után haltizedet fizetett, amely minden évben 250 akcse értéket jelentett.
1558-ban 23 telkesjobbágyot és 6 új házat írtak össze benne. Lakói továbbra is kötelesek voltak a tiszai halfogó rekeszek karbantartásához szükséges faanyagot a folyóba beépíteni. 1564ben 17 por tája volt a falunak. 1566-ban újabb falupusztulás következett be: ekkor a tatárok perzselték fel az egész települést.
Az 1577-79. évi urbariális összeírás adatai alapján igen részletes képet kapunk Tiszanána akkori helyzetéről. / A tekintélyes munkálat szerzője, készítője, illetve irányítója: Nagyváthy Ferenc szepesi kamarai tanácsos, aki a kézirat címe szerint adatait nem pusztán összeírta, de ki is nyomozta azokat. / Eszerint a falu lakossága, melyben a telekviszonyok is tükröződnek az alábbi képet mutatja:
Egésztelkes jobbágyok: Bálint Ambrus, Cziaki Pál, Debrey András, Debrey Benedek, Demeter Gellért, Eles Albert, Gábor Pál, Gwbach Illés, Kelemen István, …………..Balázs,……….Menyhért, Olaz György, Penteök János, Penteök Jakab; Besenyőre ment Penteök Lőrinc, Polyik Pál; Hidvégre ment Tóth Balázs, Teöreök János, Varga János biró, Zabo István.
Féltelkes jobbágyok: Beliczy Hátyás, Cswrda Pál, Gellérth Márton, Eaynal Tamás, Kemecz Balázs, Keresztes Péter, Nagy Antal, Polyik Márton; elffient Seby Benedek, Somogy Pál, Szááz Máté, Tolvayi “Barrabas” Tolvagy Bálint, Wayda Pál, Warga Sebestyén, Zabo Pál.
Egy nemes lakosa volt a falunak Bozy Máté személyében. Az Officiális személye ismeretlen.

Az alábbi adók terhelték a falu lakosságát:
Census:
Szent György napján minden egész és fél telek után adónak 12-12 dénárt. Szent Mihály napján ugyanezek 10-10 dénárt adnak.
Dézsma:
Tizedet adnak búzából, árpából, zabból, rozsból, méhből és malacból. A méh kasonkénti megváltása 2-2 dénár, a bárány és a malac darabjáért pedig 1-1 dénár. Dézsmálás idején akinek lúdja van, köteles 1-1 ludat adni, akinek pedig tyúkja, az hasonlóan 1-1 tyúkot.
Robot:
A bedézsmált gabonát és bort Egerbe kell szállitaniok. Régi időkben mindenki tartozott egy napot kaszálni, gyűjteni és hordani, most azonban 6-8 napot kell kaszálniok, messzire hordaniuk, és más végtelen munkát 1″ alios infinitos labores” kell végezniök, amelytől megszabadítani kérik magukat.

A török adók és ajándékok:
A török úrnak készpénzben fizetnek évente 200 forintot. “Különböző ajándékot” kell adniuk: árpából és búzából 20 vékát, hízott ökörből egy darabot, vajból 20 pintet, lúdból 20 darabot, faggyúból egy mázsát, lencséből egy vékát. A török császár adója 15 forint.
Bírságpénzek: Vérontás 1 forint 50 dénar, elfogás 1″ captivitas pedester facta” 40 dénár, ha lovas ember fogja el a tolvajt akkor 1 forint.