Csapdák a törpeharcsáknak
Tisza-tó
Heves Megyei Hírlap 2004.09.24

Mára oly mértékben túlszaporodtak a gyomhalak a tározóban – elsősorban a törpeharcsa –, hogy a Mohosz megkezdi az állomány tömeges ritkítását. Ezt a célt mintegy száz csapda működtetésével kívánják elérni.

A 2000. évi tiszai cianidszennyezés a nemes halak tömeges pusztulását hozta. Gönczy János kormánybiztos már akkor feltételezte, hogy a kiüresedett életteret valamely ellenállóbb halfajok vehetik birtokba. Jóllehet, a Tisza- tavat nem érte igazi csapás, de a folyó főmedréből az ökológiai katasztrófa túlélői mára a horgászparadicsomnak számító tározó egészét „szenynyezik” jelenlétükkel.
– Nemkívánatos jelenség az úgynevezett gyomhalak, elsősorban a törpeharcsa és az ezüstkárász túlszaporodása – állapította meg Dudás Tibor, a Mohosz Tisza-tavi Kirendeltségének vezetője. Az ellenük való védekezés első szimbolikus jele volt az az eddigi, példa nélküli horgászverseny, amelynek értékelésekor csak a kifogott törpeharcsa számított. Itt egy nagyobb hatékonyságú állományritkító eszköz két prototípusát is bemutatták.
– A törpeharcsa-csapdáról van szó – kapjuk a magyarázatot a horgászszövetség illetékesétől. – Ebből úgy 60–100 darabot kívánunk felállítani a tó területén, s mielőbb működésbe hozni. A törpeharcsa ugyanis vermelés előtt és utána kezd tömegesen, halrajokat alkotva vonulni, azaz ősszel és tavasszal tudjuk a nagyobb fogás reményében hasznosítani a csapdarendszert.
Annak, hogy az állomány gyérítésének eme eszközéből miért nem vethetnek be többet, prózai okai vannak. A szakember szerint ugyanis munkatársaikkal nem képesek többet naprakészen csalizni, üríteni, netán az algásodástól megtisztítani. Mégis mekkora törpeharcsa-mennyiségtől szabadíthatják meg a csapdák a Tisza-tó vizét?
– Szerencsésebb napokon egy csapda akár nyolc kilót is befoghat belőlük, de átlagban hárommal számolunk, vagyis – mondta Dudás Tibor – 24 óránként körülbelül három mázsa nemkívánatos halféle eltávolítása a realitás. A már említett exkormánybiztosra hivatkozva írhatjuk: ha egy halfaj száma az élőhelyének biológiai eltartóképessége fölé emelkedik, ott a természet szabályoz. Egyelőre nagyon úgy néz ki, a gyorsan szaporodó, kis testű törpeharcsák populációinak van mivel táplálkozniuk. Egyes kutatási eredmények szerint hétévenként lehet akkora túlnépesedéssel számolni, amely után törvényszerűen visszaáll a faj „sűrűsége.
Azt viszont a vízi növényzet pénzhiány miatti karbantartásának elmaradása, túlburjánzása miatt sem tudja senki megmondani, hogy meddig bosszantja még a Tisza-tavi horgászok többségét, ha csupán néhány dekás törpeharcsa akad a horgukra…

Budavári Sándor

Fogásmesterek

Az első törpeharcsa-fogó viadalt a rossz időjárás befolyásolta, hiába jelentkeztek be például Egerből, Hevesről is. Dudás Tibor elmondta: végül 15 fős mezőny foglalt helyet a parton, vagy csónakjával a vízről próbált eredményes lenni. A győztes (Szivák Gyula) negyvenet emelt ki botjával a tó vizéből, a második (Szatmári) és a harmadik (Oláh) között mindössze néhány dekányi döntött. A versenyt Szivák Gyula 3940 grammos teljesítménnyel nyerte Szatmári (2480) és 01áh (2430) előtt. A legjobb elnyerte a vándorkupát. A dobogósok mellett különdíjban részesült a legkisebb (6 centis, 1,5 dekás), valamint a legnagyobb (14 dekás, 4 éves) példányt horogra akasztó pecás. A versenyben kitűnteknek Fűrész Gyula, a Mohosz halgazdasági osztályvezetője értékes horgászfelszerelést adott át.


Nem csak szemét

A csapdákkal kifogott törpeharcsákat, ha úgy tetszik, osztályozzák. A piaci méretet elérteket – ami legalább 8–10 dekás példányokat jelent – a Mohosz kereskedelmi értékesítésre szánja, a kapott pénzből részben fedezve a kiadásaikat. A napi több mázsa egy része kerül csak a megfelelő úticélra váró szemétszállító konténerekbe. Egyébként a legnagyobb, irigylésre méltó törpeharcsák súlya sem több 15 dekagrammnál.