Szegényebb a fogási napló
Heves Megyei Hírlap 2004. 12.13.

TISZA, TISZA-TÓ Érdekes megállapítást is hallottunk a közelmúltban a népszerű horgászhely kapcsán. „Olyan fogásbőség évek óta nem volt a Tisza-tavon, mint a 2000-es cianid-szennyezés évében, a több hónapos tilalmi időszak feloldása után.” Hegedűs Gábor, a Tisza-tavi Horgász Egyesületek Szövetségének ügyvezetője a fenti megjegyzéshez hasonló módon minősítette a mostani süllő- és csukaszezon eredményességét:

– Egy ismerősömtől hallottam, hogy Poroszló környékén már az orvhalászok is panaszkodnak…

A szakember szerint megfigyelhető – ezt tükrözik a horgászok fogási naplójának bejegyzései is –, hogy egyre kevesebb, és szerényebb méretű hal akad horogra.

– Például Tiszafüreden régebben hetente hoztak partra több alkalommal is a sporthorgászok tíz kilogramm feletti csukát, most ilyen hébe-hóba fordul csak elő.

Valamikor a 4–5 kilós süllőkre mondtuk, hogy szép példány, ma ezt a dicséretet már egy másfél kilós kiemelője is kiérdemli.

Tény, hogy a halállomány mennyisége és összetétele utal a mesterséges tó állapotára. Mint ismert, a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács már kormányszintű segítséget kért a tározó megfelelő gondozása érdekében. Hegedűs Gábor ezen túlmenően egy másik fontos „kellék” meglétéről is szól.

– Az illetéktelenektől meg kellene védeni a tó halállományát. Ehhez persze hadrafoghatóbb technikai eszköztárra és a halőrök számának emelésére van szükség. A több üzemanyag, a nagyobb alkalmazotti létszám azonban egyelőre vágyálom.

Ha az őrzés szigorán nem sikerül javítani, valamint – nyilatkozónk szerint – nem lesz jobb az együttműködés a védelemben szerephez jutó szervezetek között és a vendéglátó egységek, üzletek változatlanul keresik, megveszik az értékes halakat, a süllőt, harcsát, csukát, pontyot, addig aligha jut több a horgászok szákjába.

Visszakanyarodva a még tartó süllő- és csukaszezonra, a két ragadozó fogási esélyei kapcsán elmondta, hogy az elmúlt napokban levonult egy árhullám, ami a viharos széllel párosulva nemcsak az élő folyó medrét, de a tavat is felkavarta. Ez szinte alkalmatlanná tette horgászásra a vizet. Hegedűs Gábor azonban reménykedik:

– Az ár levonultával fokozatosan javulnak a horgászás feltételei, s karácsony előtt lesz még egy fagymentes jó hetünk, amikor minden társunk legalább annyit fog, hogy hal kerülhessen az ünnepi asztalra.

A harcsa az ügyvezető szerint már nem mozog, csak szabálytalan és tiltott módszerrel – ez a hírhedt „gereblyézés” – akad horogba. A süllő és a csuka közül az utóbbi fogásbiztonsága a nagyobb. A befagyott tó jegén – ha vastagsága legalább 20 centire hízik – a kedvtelést nem kell feladni, mert sajátos hangulatával kezdetét veheti a lékhorgászat.

Az ügyvezető azt tapasztalja, hogy a sporthorgászok száma is fogyatkozásnak indult. Csak remélni lehet, hogy a jelenség átmeneti és a tó megkapja a szakszerű fenntartásához, ápolásához elengedhetetlen forrásokat. Ezáltal ismét okkal nevezhetnék a pecások paradicsomának a Tisza-tavat.

Budavári