Lapszemle
Verespatakon kívül is sok szennyező forrás veszélyezteti hazánkat
Magyar Rádió online 2005. 02. 14.
Műsorunkban egy héttel ezelőtt szomorú évfordulóra emlékeztünk, öt éve, hogy a Romániából érkező ciánszennyezés katasztrófát okozott a Tiszán. A kárelhárítási munkákat annak idején kormánybiztosként Gönczi János irányította.
– Ha ott lett volna a Transgold tájékoztatóján, akkor milyen szívvel fogadta volna mindazt, amit elhangzott a múlt héten?
Gönczi János:– Szomorú hír volt számomra. Nem szabad általánosítani, nem Romániáról van szó, az Aurul cég, illetve utódjáról van szó, sajnálatos tény az is, nem tudok megfelelő szavakat találni, blődségek, Nagybánya és környéke, egy n agyon csapadékos terület, az átlag csapadék ezer milliméter fölött van. Következésképpen amikor terveznek egy ilyen ciántárolót, akkor a tervnél már figyelembe veszik, pláne az építésnél is. Ezt úgynevezett hidrotechnikai módszerrel építik ennek a tározónak a körtöltését, ami azt jelenti, hogy azt a sarat használják fel töltésanyagnak, amit cián lúggal kezelnek és abból kinyerik a fémeket. Ez egy sár, ami odakerül, és ebből épül fel ez a gát, ez a magas ciánkoncentrációjú lé, ez szépen befolyik a meder közepébe a mély területre és ott alkotja majd a ciántároló tavat. Technológiában itt van az első hatalmas nagy tévedés és hiba, hogy valójában ennek a folyadéknak nem szabad volna már tartalmazni a cián oldatot, hanem előtte a cianidot zárt technológiai rendszerben vegyi úton közömbösíteni kellene.
– Tehát akkor az első állítás ön szerint már is megdőlt, ezerévente egyszer fordulhatnak elő ilyen rendkívüli időjárási körülmények.
– Sajnos elment a köztudat arra, hogy ez egy gátszakadás volt: nem, ez egy rosszul elkészített, és előkészített kör töltés, és ott, ahol alacsonyabb volt a töltéskorona, ott átlépett a ciánoldat különösen azért, mert rátelepedett nagy mennyiségű hó. Ez nem igaz, hogy ezt nem tudták, hogy erre vigyázni kell, ez egy rosszul elkészített munka, felelőtlen munka, nem törődtek azzal, hogy alul van egy ország, amelyik alföldi terület, és oda át fog jönni ez a cián oldat.
– Valóban megtörténhetett-e, hogy a román oldalon egyetlen döglött halat sem találtak?
– Természetesen, ez megtörténhetett, sőt, ez is törvényszerű volt. Nagybánya egy meglehetősen szennyezett város. Ott van az úgynevezett ipari halálháromszög, a Romplumb nevezetű vállalat, a Főnix nevezetű vállalat és az Aurul nevezetű vállalat alkotja ezt a háromszöget. Ezek ólomkitermeléssel, nehézfém-kitermeléssel, kénsavgyártással foglalkoznak. A levegőbe kerülő szennyezőanyag olyan magas koncentrációjú, hogy Nagybánya lakosságának élettartama tíz évvel alacsonyabb a romániai átlagnál. Nagybányán például átfolyik az Azár nevezetű folyó – biológiailag élettelen. 1997-es adat, amit most mondok, és az EU, illetve az ENSZ tette közzé ezeket az adatokat, ezerszeres az ólom koncentráció, a megengedettnek, több százszoros az arzénkoncentráció a megengedettnek, és nyolcvanszoros a cianidkoncentráció. Ebben a folyóban biztos, hogy nincs élet. A Lápos folyóra ugyan ez jellemző, ha nem is ennyire durván; nyolc km-en belül ülepedik le az ólom jelentős mennyisége, de húsz kilométerig elmegy a levegőbe. Ha nem is arzén, nem is cián, ha nem is valami más ilyen nagyon erős vegyszer öli az élőlényeket, akkor is az ólom, mint olyan beépül. Ott van, még ezen kívül a kadmium és más nehéz fém, amely az életre nagyon-nagyon veszélyes. Ezek sajnos alattomos vegyületeket, aki halat eszik, ezekből a folyókból tételezzük fel, hogy lenne, az már olyan tizenöt vagy húsz év múlva fogja észrevenni azt, hogy májproblémája van, tüdő problémája van, kopaszodik, foga kihull meg egyéb más betegségekben szenved. Sajnos az a fertőzés, mint egy amőba nyúlik lefelé, az Alföld Magyarország felé, nem tudja azt, hogy hol van a trianoni határ, másik végig jég borítás volt.
– A magyarországi halpusztulást és a környezeti károkat a Magyarországon használt vegyszerek túl adagolása okozta.
– Volt olyan akadémiai kutatóintézet munkatársa, aki azt mondta, hogy vasszulfáttal ki lehetett volna csapni ezt a cianid szennyezést. Ez egy kétségbeejtő butaság. Vasszulfáttal el tudom képzelni, hogy ezer mm-es lomibka kikeveri ezt a csapadékot, tehát a Tiszán ezt nem lehet használni különösen azért sem, mert ismétlen jég alatt volt, fizikailag lehetetlen megcsinálni, erre nem tudunk felkészülni, hát ilyenről szó sem volt. Semmiféle vegyszert nem adagoltunk be, semmit nem csináltunk, sajnos egyetlen egyet tudtunk csinálni az úgynevezett térdre és imára, ez nagyon szép példája volt a szegedieké, amikor koszorút dobtak a Tiszába, semmilyen vegyszert nem lehetett adagolni, de egyébként sem, erre nincs vegyszer.
– Határozottan állították, hogy ha jól emlékszem, akkor hypocloritot használtak, és ennek a túl adagolása okozta a pusztulás.
– Ez volt az a mondat, amitől én kétségbe estem, és azt mondtam, hogy hát remélem, nagyon remélem, hogy nem ugyanezen az intellektuális szinten lesz az döntéshelyzetben lévő személy, aki majd a verespataki beruházás és a verespataki környezetvédelmet fogja irányítani, mert ha ezen a szinten lesz, akkor kétségbeejtő. Magyarországnak, Alföldnek, Tiszának vége, Magyarország védtelen a romániai szennyezésekkel szemben, de ugyanúgy az ukrán szennyezésekkel szemben is, mint alföldi ország, minden felvizi szennyezéssel szemben védtelen. Ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy nemzetközi védettséget kapjunk és ez pedig csak úgy lehet, hogyha a Tisza völgyét, és az egész Tisza vízgyűjtő területét egy nemzetközi környezetvédelmi régiónak nyilvánítják, EU irányítása mellett.
– Nemsokára megkezdődik az úgynevezett ciánper.
– Én meg vagyok róla győződve, hogy a pernél ennél sokkal komolyabb szakértés lesz.
– Említette Verespatakot, mekkora veszély fenyeget onnan bennünket?
– Óriási vagyon van a földben, és nagyon könnyű hozzáférni. 3 gramm/tonna az arany kinyerés átlaga, az egy nagyon jó kihozatalnak számít. Verespatakon el lehet érni ezzel a technikával közel 9 gramm/tonnát. Éppen ez a haszonelv, ami bennem kétségeket támaszt és azt mondatja egyik tudatommal, hogy meg fog épülni a verespataki beruházás abban az esetben, hogyha erre nem készülünk fel, nem úgy hogy tiltakozunk ellene, nem úgy, hogy valami csodálatos környezetvédelmi biztonságot akarunk, mert alapvető feltétel az, hogy ez meglegyen. Hanem nemzetközi védettséget kapjunk abban az esetben, hogyha Verespatak nem épül fel, még ekkor sincs nyugtunk, mert tudni kell, hogy Magyarországot felső területekről, Erdélyről, Kárpátaljáról ennél is több és ennél is nagyobb veszélyforrás fenyegeti, amiről még nem szólunk, fókuszunkba került ez a Verespatak, és minden erővel ezen vagyunk, és ugyanakkor e mögött pedig nagyon-nagyon sok szennyező forrás működik, és veszélyezteti az országot.
Haeffler András