Lapszemle

A tiszai ciánper legújabb tárgyalási fordulójára két nap múlva, február 21-én kerül sor. A román cég ügyvédje nem ismeri el a szakértõi jelentést.

Öt éve, 2000. január 30-án éjjel szakadt át az Aurul romániai bányavállalat zagytározójának gátja. Mintegy 100 ezer köbméternyi, cianidos szennyvíz folyt a Szamoson át a Tiszába. A méreg a Szamos alsó szakaszának élővilágában közel 100, a Tiszáéban 80 százalékos pusztítást okozott. Akkor a romániai illetékesek több hivatalos nyilatkozatban is vállalták a felelősséget, illetve ígéretet tettek Magyarország kártalanítására, ez azonban máig nem történt meg. A szennyezést okozó bányavállalat ausztrál tulajdonosa kezdettől elhárította a felelősséget. A magyar állam 2001-ben pert indított a román Aurul Rt. ellen (a cég időközben a sajtóhírek miatt immár rossz csengésű nevét Transgoldra változtatta) 28 milliárd 596 millió forintos kártérítést, illetve annak kamatait követelve. A kárigény legnagyobb részét, több mint 18 milliárd forintot, a rehabilitáció költségei teszik ki, 9 milliárd forintot megközelítő nagyságrend az ökológiai, gazdasági és szociális károk összege. A kárelhárítás közvetlen költsége egymilliárd forint. A Budapesten folyó perben egyelőre nem született ítélet, sőt a Fővárosi Bíróság még arról sem döntött, hogy a magyar vagy a román jog szerint kell-e lefolytatni az eljárást.

Az ügy rendezésében a nemzetközi egyezmények nem adnak eligazítást. A mindkét ország által aláírt espooi egyezményt új beruházások engedélyezésénél kell alkalmazni (ha a beruházásnak határokon túli környezeti hatásai is vannak, akkor az érintett másik országot is be kell vonni az engedélyezésbe – ez történik most a Verespatakra tervezett, szintén cianidos technológiájú aranybánya esetében), a két ország határvízi egyezménye pedig 2003-as keltezésű, és nincs visszamenőleges hatálya. A szennyezés környezeti hatásairól nincs elegendő információ.

A Nimfea Természetvédelmi Egyesület szerint a kezdetben drasztikusnak látszó változások (például egyes halfajok, illetve a vidrák teljes eltűnése) átmenetinek bizonyultak, 2003 nyarán a Közép-Tiszán például szokatlanul nagy méretű tiszavirágzás volt. Hamar József, a szolnoki székhelyű Tisza Klub vezetője szerint a folyó élővilága lassan a szennyezés előtti képet mutatja. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a cianid nem kötődött meg az üledékben, az ott lakó élőlények emiatt nem sérültek. Fontos, hogy ismét egyre több védett hal található a folyóban. Az ökológus ugyanakkor állítja: a Nagybánya környéki meddőhányók továbbra is potenciális veszélyforrást jelentenek. A természetvédő azt is kifogásolja, hogy az Európai Unió nem a súlyának megfelelően kezelte ezt az ügyet. Nem játszott érdemi szerepet az újabb veszélyhelyzetek megelőzésében.

A Fővárosi Bíróság 2002-ben elutasította a magyar állam kérelmét az ideiglenes intézkedés elrendelése iránt, hogy a ciánper befejezéséig függesszék fel a nagybányai cég működését. A bíróság szerint az elmúlt két évben nem történt káresemény, így további bizonyításra van szükség annak elismertetésére, hogy a jelenlegi üzemelés veszélyt jelent a környezetre. Szecskay András, a magyar államot képviselő ügyvédi iroda vezetője lapunknak elmondta, a bíróság 2002 júliusában szakértői bizonyítást rendelt el. A Műegyetemet rendelte ki szakértőként, de a csoport tavaly szeptemberben a helyszíni szemle során nem végezhetett érdemi munkát. Felügyelet melletti terepbejáráshoz hasonlított a munka, mintavételre nem volt lehetőség, fényképet nem készíthettek, a magyar szakértők kérdéseire nem válaszoltak. Az ügyvédi iroda reméli, hogy a hétfői tárgyaláson a bíróság dönt a felelősség kérdésében és kimondja, hogy a ciánszennyezésért az alperest terheli a felelősség, ezért a károkat is neki kell megtéríteni. (Ugyanakkor nemzetközi egyezményekre hivatkozva a román cég ügyvédje nem ismeri el a magyar szakértői jelentést.) Mayer Erika, a kiskárosultak védelmét ellátó páneurópai jogászunió elnöke lapunknak elmondta, az általa képviselt ügyekben márciusban kerülhet sor újabb tárgyalásra.

Nincs döntés a tiszai ciánperben
Népszabadaság Online 2005. február 22.
Ötvös Zoltán

A Fõvárosi Bíróság május másodikára halasztotta el a tiszai ciánszennyezés ügyében indított kártérítési per tegnapi tárgyalását. A magyar államot képviselõ ügyvédi iroda vezetõje, Szecskay András lapunknak azt mondta, a halasztás indoka elsõsorban az, hogy a román bíróság által kirendelt szakértõ véleményének magyarra fordításával még nem készültek el.

Mint arról beszámoltunk, öt éve, 2000. január 30-án éjjel átszakadt az Aurul romániai bányavállalat zagytározójának gátja. Mintegy 100 ezer köbméternyi, cianidos szennyvíz folyt a Szamoson át a Tiszába. A méreg a Szamos alsó szakaszának élővilágában közel 100, a Tiszáéban 80 százalékos pusztítást okozott. A magyar állam 2001-ben pert indított a román Aurul Rt. ellen 28 milliárd 596 millió forintos kártérítést, illetve annak kamatait követelve. A kárigény nagyobbik részét, több mint 18 milliárd forintot, a rehabilitáció költségei teszik ki, 9 milliárd forintot megközelítő nagyságrend az ökológiai, gazdasági és szociális károk összege. A kárelhárítás közvetlen költsége egymilliárd forint volt.