Tiszanánai Önkéntes Tűzoltó Egyesület története I. rész
A megalakulás éve picit ellentmondásos.
Találtak a régi okmányok között egy “elmaradt” papírt amin úgy látszik, hogy 1908-ban alakult az egyesület. Az akkori idősek is így emlékeztek. Viszont a nyolcvanas évek közepén, a Heves-megyei Tűzoltó Parancsnokság az egyesületet arról értesítette, hogy az iratok alapján 1889-ben alakult.
1936 évtől 1958 évig csak emlékezésből, 1958 évtől írásos feljegyzésekből /ami igen hiányos/ tudjuk leírni a következőket 1967-ig.
Az egyesület tagjai: Ipacs Gábor, Kaló Márton , Vékony Sándor, Gőz Gyula 1936-tól, Grónás Ambrus 1945-től, Erdélyi Béla 1948-tól, Cseh Flórián, Guba Mátyás, 1959-től Buru József 1960-tól volt tagja az egyesületnek.
Az akkori felszerelések: kocsifecskendő, mozdonyfecskendő, ami attól különbözött az előzőtől, hogy nagyobb teljesítményű volt. Két keréken szállították. Üzemeltetéskor le kellet tenni a földre. Mind a kettőt lóval vontatták és kézzel működtették. Egy szintén lóvontatású 600 literes vizeslajt. A kocsifecskendő mint muzeális darab még most is megvan. További felszerelések: vedrek, villák csáklyák, ásók, szikracsapók, csákányok lapátok, árvízvédelmi fáklyák. Ebben az időben nem csak tűz hanem árvíz esetén is vezető, irányító szerepet vállaltak az egyesület tagjai. Árvíz veszély esetén a falu összes munkaképes lakosa 18-50 évig be volt osztva árvízvédelmi brigádokba. A 12 brigád vezetője egy-egy tűzoltó volt. Egy brigádba 12 fő tartozott.
Riasztás tűz esetén: a harangokat félreverték /tűzi lárma/. „Tűz van!!!” – kiabálták. Kaló Márton bácsi kürtőt fújt a szertár előtt. A tornyok irányában, az ablakba piros zászlót tettek ki.
Tűzoltás: abban az időben a falu apraja-nagyja aki mozogni tudott vödrökkel, villákkal és egyéb oltási eszközökkel rohant tüzet oltani. A községben akkor néhány fúrott kút kivételével, majdnem minden udvaron ásott kút volt, legtöbb igen kevés vízhozamú. Egy-egy tűz esetén akár tízből is kifogyott a víz. Ezért a nagyobb hozamú kutak helyét megjelölték.
Szolgálat:Az aratás és cséplési idő alatt a szertár előtt egy lovas fogat, a tornyokban 2-2 ember 24 óra váltással ügyeletet tartott, ahol a falu lakói voltak beosztva, egy tűzoltó pedig a szertárhoz. Minden nagyobb összejövetelnél, ünnepségeken, kulturális rendezvényeken, mozielőadáson 2 fő tűzoltónak szolgálatban kellett lenni.
1955. évben kapott községünk egy 400 l/perc teljesítményű kismotorfecskendőt, melyet nem nagyon használtak, szállítási nehézségei miatt, és kezelni sem nagyon tudták.
1960. évben megépült a jelenlegi szertár a régi helyén.
1962. évben megépült községünkben a vezetékes vízhálózat, 55 darab tűzcsapot helyeztek el a község területén szétosztva. Ez megkönnyíti a tűzoltásban a vízszerzést.
1966. évben kapott községünk egy MAVAG típusú 800 l/perc kismotorfecskendőt, teljes felszereléssel, szállító targoncával, ami a mai napig üzemel. Ekkor elvitték a mozdonyfecskendőt, 600 literes vízszállítót, és a 400l/perc kismotorfecskendőt.
1967. évben a megyei Tűzoltó Parancsnokság úgy határozott mivel az állami tűzoltóság egysége községünktől távol volt /Eger, Karcag, Mezőkövesd, Jászberény/ és a község rendelkezett szertárral ill. két olyan személlyel aki a gépjárműfecskendő vezetéséhez szükséges jogosítványa is van, add egy gépjárműfecskendőt. A K-300-as típusú tíz kerék meghajtású gépjárműfecskendő márciusban meg is érkezett. A kezelésével Juhász Dezsőt és Zsutai Sándor bízták meg.
Zsutai Sándor