Lapszemle

A Tisza nem jobboldali, nem baloldali, a Tiszának csak jobb és bal partja van, és most mindkettőn szorongva figyelik a környékbeliek a vízállást, meg az időjárást. A gyors olvadás, kivált, ha esővel párosulna, súlyos következményekkel járhat, és akkor még nem beszéltünk a mellékfolyók esetleges áradásáról, visszaduzzasztó hatásáról.

Milyen állapotban várják a védvonalak a megpróbáltatást? Meddig tudjuk, egyáltalán érdemes-e a gátak magasításával elintézni a védekezést? A közvetlen veszély a Tisza völgyének lakosságát fenyegeti, de a költségek az egész országot terhelhetik és félő, hogy terhelni is fogják. Szóval, néhány évig békén hagyott bennünket a Tisza, most vajon megússzuk-e?

A hétfő esti Háttér vendége volt Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter és Bartha Péter, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet Felszíni Vizek Szakágazatának igazgatója.

– Ilyenkor egy-két nap időjárási viszonyai a meghatározóak, vagy inkább 4-5 napra kell kalkulálni, tehát ha egészen egyszerűsíteni akarnám a kérdést, ez a hatalmas hómennyiség, ami felhalmozódott a Tisza vízgyűjtőjén, az két nap alatt képes elolvadni?

– Nem, nem képes elolvadni. Most éppen készítettünk egy újabb számítást a hókészletről, és itt körülbelül öt nap alatt olvadt el 3 köbkilométernyi víz, illetve hó, és keletkezett 3 köbkilométernyi víz a Tisza vízgyűjtőjében – mondta Bartha Péter. Ha ez a ritmus folytatódik, az számunkra kedvező.

– Ugye azért felmerül mindig a kérdés, hogy most mitől tartsunk jobban: egy viszonylag gyors lefolyású olvadástól, avagy egy folyamatostól, ami viszont egy esetleges hosszantartó terhelést jelent majd?

– Mind a kettőnek megvan a veszélye, a gyors olvadás gyorsan kialakíthat viszonylag magas vízszinteket. Ez önmagában egy elég veszélyes helyzet lehet, főleg a Tisza vízgyűjtőjén érdekes ez a dolog, mert a Duna a nagy magasságkülönbségek miatt nem tud egyszerre elolvadni. A Tisza vízgyűjtőjén ez izgalmas lehet, a lassú olvadás kedvező nekünk, csak annak van egy veszélye, hogy hosszú idő fog eltelni azalatt, hogy elfogy a teljes hókészlet, és hogyha csapadék jön, az bizony kellemetlen.

– Persányi úr, feltételezem, hogy amikor a miniszteri tárcát átvette, akkor a szakmabelieket, azokat a kollegákat, akik az árvízi védekezésben szakértőnek bizonyulnak, megkérdezte, hogy most mondjátok meg nekem őszintén, körülbelül mire számíthatunk, hogy állunk a védelmi vonalakon? Megtörtént ez és mikor?

– Természetesen az ember, amikor egy új feladatot kap, akkor igyekszik erről tájékozódni, és szerencsére mondhatom azt, hogy a magyar vízügyi szakma egyike a legkitűnőbb szakembergárdának az országban – mondta Persányi Miklós.

– Tehát amikor behívatta a kollégákat, azokat, akik jártasak az árvízi védekezésben, egyáltalán, ismerik a magyarországi helyzetképet, akkor önnek mi volt a benyomása, ha ezt egyáltalán hajlandó megosztani velünk? Azt mondta: te jó ég, mit örököltem, vagy azt mondta, hogy majd meglátjuk mi lesz.

– Én azt gondolom, hogy a magyar vízügy egy szerves fejlődés eredményeként alakult olyanná amilyen, és az árvízi védekezésben másfél évszázados múltra tekint vissza. 4200 kilométer árvízi fővonal van, amely állami kezelésben van, és még ehhez jönnek az önkormányzati védvonalak, tehát ezt a hatalmas védmű mennyiséget, ha úgy tetszik, a magyar nép történelmi idő alatt hozta létre. Mi generációról generációra jobb és jobb állapotba kerülünk, és persze mondhatjuk azt, hogy vannak új jelenségek, mint amilyen az ezredforduló előtt és után levonult nagy tiszai árvizek voltak, amikor úgy tűnt, hogy valami megváltozott a folyó vízjárásával kapcsolatban és ez a régi rendszer nem tudja már követni azokat az igényeket, vagy óriási ráfordítások kellenének például ahhoz, hogy a Tisza vidékén az összes gátat megemeljük.

– Bartha úr, egyáltalán az lehetséges megoldás, járható út, tehát ez a dolgok belső logikája, hogy a gátakat a Tisza mentén folyamatosan emeljük? Mert a végén egy kínai nagy falat építünk a Tisza köré.

– Éppen ez a felismerés vezetett az új koncepcióhoz, amin jelenleg dolgozunk. Az a helyzet, hogy a folyó hordalékos, állandóan emeli a saját szintjét, és hiába mélyíti be a kisvízi medret, kisvíz idején bevágja magát, de árvíz idején mindig lerakja. Ezért az árvízi meder átbocsátó képessége a megépítés után folyamatosan, lassan csökken.

– Emlékeim szerint 2004. május 11-én ön megszólalt a parlamentben és azt mondta, hogy kérem szépen, itt 28 hónap alatt négy számottevő árvíz vonult végig a Tiszán, ennek következtében módosítani kell az árvízvédelmi elképzeléseinket. Így volt?

– Igen.

– A módosítás azt jelentette volna, hogy megtartják a már akkor kidolgozott Vásárhelyi-tervet, vagy átdolgozzák?

– Nem, a Vásárhelyi-terv volt az a koncepció, amelyről ön kérdezte, hogy vajon miről számoltak be a vízügyes kollégáim, amikor én miniszter lettem. Tehát a Vásárhelyi-terv volt az a koncepció, amelyet bemutattak nekem is azzal, hogy a Tisza megváltozott vízállása miatt a rendkívüli nagy vizek levezetésére nem a gátak folyamatos magasítása és feltétlenül új gátszakaszok megépítése a megoldás, hanem az, ha egy olyan rendszert hozunk létre, amely a nagy vizek levonulását gyorsítja. Tehát a nagyvízi medret rendezi, a hullámtérből eltávolítani az akadályokat, amelyek a lefolyást akadályozzák. Egy-egy ilyen nagy program a Tisza egyes szakaszain, a fölötte lévő szakaszon több tíz centiméter árapasztó hatással bír, illetve ezekhez járul még az, hogy egyes helyeken úgynevezett árapasztó tározókat építünk – mondta Persányi Miklós. A Vásárhelyi-tervet tavaly hagyta jóvá a parlament. Magán a terv műszaki koncepcióján tavaly még dolgoztak a vízügyi szakemberek, hogy pontosan mely folyószakaszokon, milyen típusú beavatkozás szükséges. Egyes beavatkozás típusokra már a tavalyi év derekára rendelkezésre álltak azok a tervek, amelyeket engedélyeztetni lehetett, tehát a környezeti hatásvizsgálatokat el kell végeztetni, beszerezni a különböző hatósági engedélyeket.

– Mennyi a Tisza védvonala összesen?

-650 kilométer a Tisza magyarországi szakasza körülbelül, a védvonal két oldalon van , de itt vannak gátak, tehát nem arról van szó, hogy itt hiányoznának a töltések, amelyeket most kéne megépítenünk.

– A Fidesz sajtóirodájának egy közleménye szerint a Vásárhelyi-tervet, ami kezelhette volna a szokásosnál nagyobb mennyiségű árvíz levonulását is, az MSZP-SZDSZ kormány nem indította el, 2002 óta mintegy 50 százalékkal, közel 3 milliárd forinttal csökkentették a gátépítésre szánt költségvetési keretet. Még egy mondat: még az MSZP-SZDSZ kormány 2002-ben ígéretet tett arra, hogy 2004-re kiépíti a Tisza és mellékfolyóinak teljes árvízvédelmi rendszerét. Ez utóbbi mondatra én is emlékszem, ez annak idején Meggyesy Péter programbeszédében, pontosabban kortesbeszédében volt.

– Én azt tudom mondani, hogy a kormány programjában soha nem szerepelt ilyen tétel, hogy a Tisza és mellékfolyóinak teljes árvízvédelmi rendszerét kiépítenénk, hiszen ez fizikailag nem is lehetséges egy kormányzati ciklus alatt – reagált Persányi Miklós. A tiszai árvízvédelem nem csupán gátkilométerekben mérendő. A Vásárhelyi-terv éppen arról szól, hogy adjunk több teret a folyónak, engedjük ki a vizet olyan területekre, amelyek így nem veszélyeztetik a településeket, és ezeknek a létesítése nem kevésbé lényeges dolog.

– A Vásárhelyi-tervet a szokásosnál nagyobb mennyiségű árvíz levonulásában fel lehetett volna használni?

– Föl lehetett volna, ha 2000-ben elkezdik építeni, de sem terveket, tehát kész, versenyeztethető, műszakilag elfogadható kiviteli terveket, sem engedélyeket, sem kisajátított földterületeket az előző kormánytól nem kaptunk – mondta Bartha Péter.

– A kormány haladéktalanul hozzálátott ahhoz, hogy döntsön a Vásárhelyi-tervről, az előző nem döntött róla, ez igen – hangsúlyozta Persányi Miklós. Erőforrásokat szánt rá, tehát a tervezésre, az előkészítésre minden erőforrás rendelkezésre állt és a kivitelezés tavaly év vége előtt megkezdődött két szakaszon, további szakaszokon most, ahogy az árhullám levonul, ahogy az időjárás megengedi, a kivitelezők átveszik különböző helyszíneken a terepeket.

– Egy baj van, hogy a Tiszának nincs türelme várni.

– Hát persze, de lehet egy ilyen programot ennél egy kicsit gyorsabban csinálni, mondjuk hogyha a Rákosi-korszakban megszokott módszereket alkalmazzák. Jogállami keretek között természetesen ezt nem lehet, itt vannak bizonyos szabályok, hogy hogyan kell lebonyolítani egy programot. Óriási beavatkozás ez a természetbe és a Tiszába, kellő felelősséggel kell végezni. A vízügyi szakemberek szívüket, lelküket, a legjobb tudásukat megteszik ahhoz, hogy a legnagyobb gyorsasággal haladjanak ezek a programok. Annyit lehet építeni, amennyi megfelelően elő van készítve. A Vásárhelyi-terv megvalósítási üteme ennek a nagyon-nagyon sok tényezőnek a függvénye és ismétlem, senki nem ígérte, hogy 2005 tavaszán ebből bármelyik létesítmény is rendelkezésre állhat az árvízi helyzetek kezelésére.

– Az árvízvédelmi szakemberek meglehetős kétségbeeséssel várják a következő napokat. Ön személy szerint mit tart erről?

Persányi Miklós: – Erről szó sincs, az árvízvédelmi szakemberek megtették azt a felmérést, hogy a műveket és a készültségi fokot megnézzék. A védekezési szervezetnek a felkészültsége jónak mondható, a művekben nincsen a biztonságot veszélyeztető karbantartási hiányosság, a védekezési megkezdéséhez szükséges védelmi anyagok rendelkezésre állnak. Megtörténtek ezek az előmunkálatok, jelenleg a legkorszerűbb információs rendszerekkel rendelkezünk, hiszen pontosan tudjuk jó előre a kárpátaljai automatizált rendszernek köszönhetően, hogy milyen a hó magassága, tehát ezek az információk megvannak.

– Megússzuk vagy nem ússzuk?

– Én reménykedem, hogy megússzuk – mondta Barta Péter.

– Én is reménykedem, de ezt csak a teremtő tudja, hogy mire kell számítanunk – tette hozzá végül Persányi Miklós.