Juhász Gyula
Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérõ
Föltámadás a földi tájakon,
Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,
Te zsendülõ és zendülõ pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,
Fogadd könnyektõl harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: gyõzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,
Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!