Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérõ

Föltámadás a földi tájakon,

Mezõk smaragdja, nap tüzében égõ,

Te zsendülõ és zendülõ pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élõ,

Fogadd könnyektõl harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: gyõzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tûnt nemzedék,

Én dalt jövendõ húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!