Oklevélből sohasem elég
Heves Megyei Hírlap 2005.04.16.

Bettina oly fesztelenül viselkedik az iskolaigazgató irodájában, mint aki gyakran megfordul itt. Persze nem intőért, hanem dicséretért. Máté Bettina, a tiszanánai általános iskola harmadikos tanulója kimagasló képességeivel hívta fel magára a figyelmet. Sorra nyeri az országos és megyei versenyeket. A fényképezéstől sem riad meg.

– Nem szoktam izgulni, anya megteszi helyettem – mondja mosolyogva.

Tehetségére már óvodás korában felfigyeltek a szülők. Középső csoportosként ráhatás nélkül kezdett érdeklődni a betűk iránt. Egyszer azzal lepte meg anyját-apját, hogy olvas. Egy pszichológusok által végzett kísérlet szerint ovisként már 153-as IQ-val rendelkezett. A szülők még tudatosabban kezdtek el foglalkozni vele.

– Nyelvtanból az iskolában a legjobb vagyok – említi Bettina –, de nagyon szeretem a rajzot, angolra, teniszre és zeneiskolába is járok. A bizonyítványom is jó, szerencsére könnyen tanulok. Ha elolvasok valamit, az rögtön megragad a fejemben.

Ezt az édesanya, Krisztina is megerősíti. Előfordult, hogy a lánynak hosszú verset kellett másnapra tanulnia. Az anyuka riadozott, ám Bettina csak nevetett: egyszeri elolvasás után fel tudta mondani a leckét…

Jó megfigyelő is. Habár barátnőkből bőven akad, azért már az irigységet is megtapasztalta.

– Nem mindenki örül a sikereimnek – közli gyermeki egyszerűséggel. – Szokták azt is mondani, nem is olyan nehéz versenyt nyerni, nekünk is sikerült volna. Csak ezt olyanok mondják, akik soha semmiben nem versenyeznek.

Bettina a kisgyermekek mindennapos életét éli. Játszik a kistestvérrel, találkozik a barátnőkkel, és sokat olvas. Amiben mégis más, mint kortársai, az a televízióhoz való viszonya. Nem egy nagy tévénéző. A számítógép sem ejtette rabul. Egy jó könyvre azonban mindig van ideje.

S hogy mi lesz e harmadikos lányból? Mosolyog a kérdésen. Annyi minden lehet még. Nincs olyan tantárgy, amit ne szeretne, a szülők pedig a kézműves-foglalkozástól a sportig, a zenéig mindenben kipróbálják lányukat. S Bettina – miközben gyűjti az okleveleket és elismeréseket – élvezi ezt a sokszínű életet. Büszke a kitüntetésekre, amelyeket mennyiségük miatt átolvasni sem egyszerű. Csak egy kérdést tesz fel anyunak: miért nem hoztad el az összeset?

(szuromi)