Flórián elsősorban a tűzoltók védőszentje, azonban védőszentjüknek tekintették mindazok akik munkájuk során a tűzzel álltak kapcsolatban.

A Flórián-legenda

Szent Flórián Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében. Diocletianus császár uralkodása alatt lépett be a római hadseregbe, ahol bátorságának és rátermettségének köszönhetően gyorsan haladt előre a katonai pályán. Rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint a tábor körüli erődben egyszer hatalmas tűzvész keletkezett, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, akiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda. A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete fellázadt a hatalom kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns fo1yóba vetették. A legenda szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette. Tisztelete az újkorban élénkült meg, és elsősorban Közép-Európára volt jellemző. Patrónusuknak tekintették más, tűzzel dolgozó mesterek is: sörfőzők, fazekasok, kovácsok, pékek, kéményseprők.

A egri Tűzoltó Múzeum

A Tűzoltó tér 5. szám alatt, a régi tűzoltó laktanyában 1999. szeptemberében, az egri tűzoltóság megalakulásának 125. évfordulóján nyílt meg az egri Tűzoltó Múzeum. Az épületegyüttest 1989-ben műemlékké nyilvánították. A három szerállásos épület 1929-ben épült, jellegzetes példája a városi tűzoltósági szertáraknak, ezért különösen alkalmas a vidéki városainkban a XIX. század végétől megalakuló tűzoltótestületek tevékenységének bemutatására.