Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni az Angster családtól, mert nevük hibásan jelent meg az ünnepélyes orgonaavatásra invitáló plakáton, a Tiszanánai Hírmondóban, a képviselőtestületi anyagban és hat nappal ezelőtt a portálon megjelenő meghívóban is.
Azt hiszem kevesen tudják, hogy kiről kapta az angster-orgona a nevét.

Angster József 1834. július 7-én született Kácsfalun német telepes családban. Eszéken Haim Józsefnél volt asztalosinas. 1853-ban szabadulva, vándorútra kelt. Először Temesváron, majd Bogsánba, Oravicában, Bécsben, ismerkedett a szakma rejtelmeivel. 1863-1866-ban a párizsi Aristide Cavaillé-Coll világhírű orgonaüzemében dolgozott. Részt vett a Cologny-kastély, a Notre-Dame valamint a St. Trinite templom orgonájának készítésében.
Nagy szakmai tudás birtokában, több mint tíz év után hazatérve Eszéken tervezte megalapítani üzemét. Első jelentős megrendelését viszont Pécsről, a zsidó hitközségtől kapta. Ekkor telepedett le Pécsett, és alapított műhelyt.

Műhelyében 1869. év márciusában készült el az első opus 1-es orgonája. Az első saját készítésű orgona sikert hozott ifjú mesterének, ami után sorra kapta a felkéréseket. Műhelyéből majd gyárából sorra kerültek ki az angster remekművek. Budapest Szent István bazilika, szegedi Fogadalmi templom, győri, kalocsai Székesegyház, Kolozsvárott, a Magyar utcai református templom, ….. Tiszanánán a katolikus templom, temetőkápolna, és a most felújított református templomban lévő 1894-ben készült orgona. Összesen több mint 1300 csodálatos hangszer.
A 100. orgonája a pécsi Székesegyház számára készült, melynek ünnepélyes avatásán I. Ferenc József is részt vett. Ekkor már a világhírű párizsi mester egyik legkiválóbb tanítványként ismerték, és tisztelték. Pécsett a «Tanügyi füzetek» hozták szakcikkeit s 1886-ban megjelent «Az orgona története» c. műve.
Nagyon érdekes és szimpatikus a mai ember számára az a visszaemlékezés amit Luthár Pétert írt le ükapjáról.

„ Dédimama sokszor beszélt róla. Leginkább az a történet maradt meg bennem, amely az orgonagyári ebédekről szólt, ahol egy nagy, hosszú asztalnál együtt ült le délben a család az alkalmazottakkal, s mindenkit, még a legkisebb inast is az Angster-lányok – dédimama és testvérei – szolgáltak ki. Mindenki addig ehetett, amíg a családfő, a gyártulajdonos befejezvén ebédjét, az asztalra nem koppantotta a villát és a kést. Hanem vigyázott rá, hogy lassan, komótosan költse el az étket, ne kelljen az asztal végén ülőknek idő előtt befejezvén a falatozást éhen maradniuk. „

Az Angster orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. Angster József 1918. június 9-én halt meg.
A második világháború után az orgonaépítés válságba került. A klerikális szakmának bélyegzett orgonaépítészet csak vegetált, kevés új orgona épült.
A harmadik vezetőgenerációhoz tartozik Angster József /szül.: 1917.jan. 2./ és unokatestvére Angster Imre akik a gyárat 1940-49-ig irányítják. 1949. év végén az Angster József és Fia Orgonagyárat államosítják. A családot meghurcolták, koholt vádak alapján tagjait perbe fogták, börtön és kilakoltatás volt sorsuk.
1988-ban Angster József részvételével orgonaakusztikai kutatások indultak itthon, majd külföldön. Jelenlegi bázisukat Angster Judittal és férjével, Miklós Andrással Stuttgartban működtetik. Angster Józsefnek 1992-ben megjelenik a gyárról és a családról írt krónikája. 2004. január 21-én a pécsi bazilikában hálaadó szentmise keretében Habsburg György adta át Pécs város legrangosabb elismerését a Tüke díjat.

eszbé