Szent Vendel a jószágtartó gazdák, pásztorok, főleg juhászok védőszentje. Vendel napja a pásztorok ünnepe, mulatozásuk napja volt. Ezen a napon nem fogták munkára az állatokat, és vásárra sem vitték.

A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi a mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá.
Rómába zarándokolt, majd a Rajna vidékén Trier környékén remeteként legeltette egy uraság nyáját. Itt halt meg a 7. század elején.

Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. Így telt el hét évszázad. A nagy térítések szentjei mellett szélesebb körben nem terjedt el az egyszerű pásztor-remete-apát tisztelete. Trier azonban rendkívüli módon tapasztalta égi segítségét: 1320-ban pestis ütötte fel a fejét a városban, de Szent Vendel segítségül hívása után hirtelen megszűnt a járvány.

Tisztelete hazánkban csak a 18. században bukkan föl, délnémet hatásra. Kultusza talán a nyugati (merinó) birkafajták meghonosításával is összefügg, hiszen a juhokkal együtt jöttek a német pásztorok is. Padányi Bíró Márton Sümeg melletti birtokán, Deáki-pusztán kápolnát emel Vendel tiszteletére, sőt 1755-ben körmenetet vezet ide a nagy marhavész eltávoztatásáért.

Tiszanánán nem található Vendel-szobor, de a szomszéd településeken /Sarud, Kömlő/ fellelhetők.