A hódok visszatelepítése sikeres volt
Magyar Rádió Online 2005. 11.14.
Oxigén-Berecz Béla összeállítása nyomán

A hódok visszatelepítése hajdani élőhelyükre már évek óta folyik Magyarországon. Legutóbb a Tisza-tónál emgedtek néhányat szabadon.

A hódok visszatelepítése hajdani élőhelyükre már évek óta folyik Magyarországon. Rosszmájú emberek szerint a hódokat a kihelyezésnél lehet látni utoljára. Arra ugyanis kevés a bizonyíték, hogy valóban beilleszkedtek a számukra kiszemelt élőhelyek ökológiai rendszerébe. Molnár Viktor állatorvos ezt megcáfolta, hiszen elmondása szerint egy chipet helyeznek az állatokba, s amennyiben az állat kézközelbe kerül, könnyen lehet azonosítani, hogy hol lett elengedve és milyen utat tett meg eddig. A Tisza-tó térségében már 26 chippel rendelkező hódot engedtek szabadon.

Miután a hódot ma már nem vadásszák, védett állat, ezért az ökológiai tényezők önmagukban elégségesek ahhoz visszatelepítsék. Azonban az a rendkívül hektikus vízjárás, amely a Tiszát jellemzi, nem teszi lehetővé, hogy a hódot mindenhová vissza lehessen telepíteni. A Tisza-tó esetében azonban mégiscsak tehetünk valamiféle kivételt, mivel a tó egy művi létesítmény és az emberi használat szempontjai szerint szabályozzák a vízszintjét. Ez azt jelenti, hogy közel állandó a vízszintje, legalábbis a duzzasztási időszakban. Azon túl pedig a tározó vizét leeresztik és csak a régi holt meder maradványokban marad meg a víz. Ez azt jelenti, hogyha télen egy erőteljesebb árhullám éri el a Tiszát, akkor is jóval kisebb a víz ingadozása, mint a Tiszának a hullámterében, tehát megkönnyíti a hódnak az életben maradását. A hódnak az emberen kívül egyetlen egy ellensége van és ez az igen magas jeges árvíz, ez azonban a a Tisza-tavon nem fenyegeti a hódokat.

A hód viszonylag könnyen telepíthető állat. Amennyiben a környezeti tényezők megfelelőek, akkor a hód valószínűleg jól fogja érezni magát az új területeken és bár egy igen lassan szaporodó állat, ezért az elmúlt 10 évben Magyarországon több helyen is stabil hódállomány alakult ki. Részben a telepítések következtében, részben pedig spontán betelepüléssel. Ez elsősorban Szigetközre igaz, ahová Ausztriából érkeztek a hódok vízi úton természetes körülmények között és ott alakult ki a legnagyobb, mai Magyarországon élő állomány. Egyébként a Dunántúl néhány pontján szintén kerültek elő egyedek, amelyek valószínűleg Horvátországból vagy Szlovéniából szintén telepített állományokból származnak. Az összes többi a Duna és a Tisza mellett ma élő hód pedig a WWF-nek a telepítéseiből származik.

Szerencsére a Tisza-tó egy olyan térség, ahol nagy, szabad vízfelületek vannak, tehát a hódoknak az építő tevékenysége kevéssé tud kibontakozni. Egészen más a helyzet, mikor egy pici hegyvidéki patakot duzzasztanak vissza a hódok, közismert gátépítésükkel. A Tisza-tónál erre nincs szükség, mivel egy kotorékot ásnak maguknak és ebben a rendkívül gazdag fűz-nyár ligeterdőben, az a néhány fa, amit a hódok tulajdonképpen kivágnak, vagy kirágnak a táplálékszerzés közben, szinte alig-alig lehet észrevenni. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy fenekestül felforgatják az élőhelyet. Ezek az állatok ide nagyon jól passzolnak és megtalálják a helyüket és egyáltalán nem lesz feltűnő a jelenlétük. Amiben mégis változik a helyzet az az, hogy most már lesz hódunk is. Egy fajjal gazdagabbak lettünk.