Szent András Krisztus 12 apostolának egyike. András halász volt meghívása előtt, Betszaidából származott (Jn 1, 44), Kafarnaumban lakott, öccsével Simon Péterrel dolgozott együtt.

A galileai tenger partján találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: “Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek”. Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.
András jelen van, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén, és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban.
A hagyomány szerint az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, de a Szentírás igen szűkszavúan tesz említést András apostol cselekedeteiről.
Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában, az Alsó-Duna tájékán és Görögországban.

Isz. 60. körül Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták.
357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.