Tiszanánaiak Amerikában

A századforduló utáni években az első világháború kitöréséig nagy elvándorlási hullám indult meg Magyarországról Amerikába. Amerika a XX.század elején még mindig a „lehetőségek földje” volt. A jobb megélhetés a meggazdagodás a pénzhez vagy „éppen csak” a munkához jutás reményében 1900 és 1913 között másfélmillió magyar vágott neki a legtöbbször viszontagságos, 20 napos hajóútnak.

A tiszanánai családok többsége talán még őrzi emlékezetében annak a déd vagy ükszülőnek az emlékét, aki „földijeivel” együtt nekivágott az erőt próbáló útnak. Sokan többször is útnak indultak, ami jelzi, hogy a többnyire nehéz kinti fizikai munka ellenére is érdemes volt újra és újra vállalni a megpróbáltatásokat. Leggyakrabban Fiuméből indultak kisebb csoportokban, de az induló állomások között található Hamburg, Bremen, Antwerpen, Rotterdam és Cherbourg. A hajók között melyeken utaztak, megtalálható a Carpathia is mely a Titanic elsüllyedésekor fedélzetére vette a túlélőket.

A célállomás a New York melletti sziget, Ellis Island volt. Az akkori regisztrációnak köszönhetően a kivándorlókról készült utaslisták, ma már mindenki számára elérhetőek, sőt az eredetiről készített fotókat le is lehet tölteni a www.ellisisland.org honlapon. Az utaslista az általános adatok mellett tartalmazta a testmagasságot, szem és hajszínt, tudott e írni, olvasni a „munkavállaló” , mi vagy Ki volt az uticél, milyen volt az egészségi állapota és rendelkezett e készpénzzel.

A kivándorlók többsége az USA keleti partjainál fekvő államaiban – New York, Ohio, Pennsylvania, Illinois – vállalt munkát, pl.: Detroitban, Clevelandben, Columbusban, Hamiltonban, Phoenixvillben.

„SUBIST”