Tisztelettel és nagy-nagy szeretettel köszöntünk minden kedves ÉDESANYÁT és NAGYMAMÁT!

Ma mindenki ünnepel.
Ha még tudjuk, szóban próbáljuk meg a lehetetlent: megköszönni mindazt, amit értünk tett ÉDESANYÁNK és tettek NAGYMAMÁINK. Ha már nem tudjuk, mert nincsenek közöttünk, ünnepeljük ŐKET egy szál virággal a temetőben és egy kedves emlék felidézésével a szívünkben.

József Attila: MAMA

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

(1934. október)