Lapszemle

Két évvel ezelőtt egy kormányhatározat nyomán adta át a Köti-kövízig szolnoki igazgatósága azt az épületet a kiskörei önkormányzatnak, ahol a Tisza múzeumot kellett volna működtetni.

Szuromi Rita Lapunkban annak idején több írás is foglalkozott azzal a nagyszabású tervvel, aminek az eredményeként mostanra talán már működhetett volna az ország második olyan múzeuma, amelyik az élő folyó történetét hivatott bemutatni. Öt évvel ezelőtt, amikor 25 éves lett a tó, s 30 az erőmű, a helyiekben megfogalmazódott a gondolat: az akkor már sikeres Duna Múzeum mintájára hozzák létre Kiskörén a Tisza múzeumot. Az ötletet mind a helyi önkormányzat, mind pedig a vízügy támogatta. Ráadásul nem csak a hely bizonyult kiváló választásnak, hanem a feltételek is adottak voltak. Az egykori munkásszálló épülete üresen állt, a régi kazánházat sem használták semmire. A jubileumon felavatták a Chiovini-termet és a tájékoztató táblákat, ezek folytatásának szánták a munkásszálló épületébe a múzeumot, a kazánházba pedig egy attraktív akváriumot. Két évvel később – az említett kormányhatározat nyomán – térítésmentesen átadta a kiskörei önkormányzatnak az épületeket a Köti-kövízig. A cél egyértelmű volt, ezért az akkor ötmillió forintot érő épületeket minden kikötés nélkül kapta meg a település, természetesen abban bízva, hogy a múzeum minél hamarabb elkészül. – Felvettük a kapcsolatot az Esztergomban működő Duna Múzeummal, amely 2001-ben az Év Múzeuma, 2004-ben az Év Közönségdíjas Múzeuma lett – mondta Fejes Lőrinc szakaszmérnök -, s Kaján Imre múzeumigazgató elkészítette a Tisza múzeum szakmai tervét. Az ötoldalas koncepció részletesen leírja, hogy egy tematikus kiállítás képzelhető el a régi munkásszálló falai között.

A Tisza kialakulásának földtörténeti bemutatása után egy izzást imitáló környezet érzékeltetné azt a hatalmas természeti erőt, melynek nyomán a folyó létrejött. Majd az “Ember a tájban” című kiállítási rész mutatná be az ember megjelenését a Tisza vidékén. A következő rész a középkori vízhasználatról – malmászatról, halászatról – szólna, az újkori pedig a folyó szabályozásáról, a közlekedés és a mezőgazdaság megváltozásáról. Részletesen be lehetne mutatni a XX. századi ember és a folyó viszonyát, a vízlépcső felépülését, miközben a vidék néprajza, az emberek életének változása, a Tiszával való kapcsolata is szerepet kapna. Az épületben kialakításra javasoltak egy konferencia-központot, illetve a tetőtérben szálláslehetőséget. A kazánház kitűnő hely lenne egy akvárium berendezésére, amely a folyó élővilágát mutatná be, rengeteg látványelemmel.
A két épület közötti sétaút pedig tanösvényként funkcionálhatna. Az ingatlanok átadását akkor az motiválta, hogy a vízügy költségvetési szervként nem pályázhat, a megvalósuláshoz pedig pályázati források szükségesek. Határidőt értelemszerűen nem rögzítettek, mint ahogy a célt sem foglalták írásba, lévén ekkor még egységes volt a szándék a múzeumalapításra. – Két évvel ezelőtt adta át a Köti-kövízig az épületet – erősítette meg Godó Lajos országgyűlési képviselő, aki maga is sokat dolgozott a procedúra lebonyolítása érdekében -, de azóta sem történt semmi. Időközben több pályázat is megjelent, ám ezekkel az önkormányzat nem élt. Az ÉMOP-os pályázat “Turisztikai célú attrakcióinak fejlesztését” célzó pályázati lehetőség épp az ilyen vendégéjszakaszám-növelő és a település fejlődésére pozitívan ható beruházásokat célozta meg. Arra a kérdésünkre, hogy vajon a későbbiekben az épület eladható, vagy más formában hasznosítható lesz-e, azt a választ kaptuk: a birtokbavételi jegyzőkönyv 15 pontja közül a 12. arról szól, hogy “ha olyan körülmény áll elő”, akkor igen. Ám a pontos körülmény rögzítése elmaradt.
Godó Lajos megerősítette: amennyiben a város vezetése végre rászánná magát, hogy a Tisza múzeum megvalósítását megkezdené, úgy maximálisan segítené és támogatná az ügyet, hiszen ÉMOP-os pályázatok a jövőben is lesznek. De addig csupán értetlenül áll az előtt helyzet előtt, hogy az elmúlt két évben semmi sem történt, csak az épületek amortizálódnak a funkció hiánya miatt.