Páduához alapjában véve nincs más köze, mint az, hogy ott halt meg, nagyon fiatalon, harmincéves korában. De ott kezdődött, szinte már halála pillanatától szentként való tisztelete. Páduában van a sírja és székesegyháza, amelybe ma is évente százezrek zarándokolnak.

Antal előkelő és vallásos szülők gyermekeként 1195-ben született Lisszabonban. Fernando (Ferdinánd) névre keresztelték. Szüleitől mély vallásosságot és egyeneslelkűséget örökölt. Tizenöt évesen belépett szülővárosának ágostonos kanonokrendi kolostorába. Szilárdan elhatározta, hogy meghal a világnak és csak Istennek él. Két év múlva elhagyta szülővárosát és áttelepült a coimbriai Santa Cruz Kanonoki kolostorba. Fernando életének két esemény adott útkeresésében végleges fordulatot. Az egyik: az első ferences vértanúk holttestét a Santa Cruz-i konventbe hozták, akik Marokkóban lelték halálukat. A másik: találkozott azokkal a testvérekkel, akik a kolostor ajtajánál alamizsnát koldultak. Mindkettő vágyat ébresztett benne, hogy háborítatlanul éljen ezeknek a szegényeknek a közösségében. Fernando még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztnevét templomuk védőszentjének, Remete Szent Antalnak nevére cserélte. Telve a vértanúság vágyával engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdesse az evangéliumot. El is jutott oda, Isten azonban más feladatot szánt neki. Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt visszatérni. Heves viharok következtében hazája helyett Szicília partjain kötött ki. Onnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje káptalanjára, majd a provinciális Montepaolo remeteségbe.

Így jött el 1222 nyara, amikor a mécsest, amely eddig rejtekben volt, maga Isten emelte tartóra, hogy másoknak is világítson. Tartományfőnöke Fortiba küldte őt néhány társával, hogy pappá szenteljék. Ott (a közös étkezés alkalmával) beszédet kellett volna mondani, de készületlenül senki sem vállalta. Akkor Antalnak parancsot adtak, hogy beszéljen. Teljes szerénységgel fogott hozzá, de minél tovább beszélt, annál élénkebbek lettek szavai. Egyre elbűvölőbben beszélt és elárulta nem is sejtett Szentírás ismeretét. Elöljárói Felső-Itáliába küldték. Mint Szent Ferenc hűséges „fia”, Antal először magára vállalta az Úr és apostolai szegénységét, majd így fordult másokhoz. Prédikált, vitázott, megszámlálhatatlan tömeget „nyert meg”. 1224-ben felső-itáliai munkát rendtársaira bízta, míg ő Dél-Franciaországba ment. 1227-ben ismét visszatért, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már éjszaka özönlöttek, úgyhogy Antalnak a szabadban kellett prédikálni. Beszéd után gyónáshoz tódultak. Padova és környéke szemmel láthatólag megváltozott: a halálos ellenségek kibékültek, adósokat szabadon engedték, rossz nők, tolvajok és gonosztevők bűnbánatot tartottak.

Páduában csodálatos látomásai voltak és felkiáltott: „Látom az Urat!” A legenda szerint egy gyászbeszédben „ahol a kincsed, ott a szíved” (LK 12, 34) gondolatot használta. A hozzátartozók ennek alapján az elhunyt fösvény szívét pénzesládájában találták meg. Halála, 1231. Június 13-a óta példátlan tisztelettel övezik emlékét. A keddi napot, temetése napját tiszteletére szentelik. Szent Antal kenyerét sok koldus élvezi. Különös hatással van legendájának az a részlete, hogy karjaiban tartotta és dédelgette a gyermek Jézust. Minden templomban így ábrázolják őt szobrain. Majdnem minden tisztelője köszönhet neki valamit, ha nem is csodát, de gyors, hatékony imameghallgatást. Pádua, Lisszabon patrónusa, ereklyéi Páduában, a Szent Antal-bazilikában találhatók. Általában ferences vagy ágoston-rendi ruhában ábrázolják. Szent Antal az utasok, szobrászok, agyagmunkások, porcelánkészítők védőszentje. Közbenjárását kérjük mindennemű bajainkban.