Tiszanána Község Közszolgálatáért Kitüntető Díj /2004/

B. Kiss János
Tiszanánán született 1938-ban, és 1961-ben kezdte munkáját az általános iskolában képesítés nélküli nevelőként. A tanítás mellett szerezte meg tanári képesítését: 1966-ban mezőgazdasági ismeretek és gyakorlati szakos, 1971-ben pedig történelem szakos diplomát. Precíz, pontos adminisztratív tevékenységének köszönhetően évtizedeken keresztül biztosította tanulóinknak a tankönyveket, intézte a balesetbiztosítási ügyeket, rendezte az iskolai dokumentumokat. A helyi szakszervezet gazdasági ügyeit is évtizedek óta ő intézi. A falu története érdeklődésének középpontjában állt. Élete során nagy mennyiségű helytörténeti anyagot gyűjtött össze. Élénk közéleti tevékenységet folytatott, a választások alkalmával a választási bizottság elnökeként működött közre. Mint hívő katolikus, a falu hitéleti munkájában is részt vesz, mint az egyháztanács tagja. Nevéhez fűződik a plébánia irattárának rendezése is. Nyugdíjba vonulása után is az iskola alkalmazásában állt még, töretlen lendülettel végezve a rá bízott feladatokat.

Hímer Sándorné
az ÁMK volt igazgatója 1994. okt. 6.-tól 2004. aug. 31.-ig irányította folyamatosan a komplex intézményt. Nem csak iskolaigazgató volt, hanem aktív szervezője, irányítója a falu közművelődési életének. Az egri tanárképző főiskola magyar – ének-zene tagozatán végzett és 1974-től tanít a tiszanánai iskolában. 1977-ben az úttörőcsapat vezetője lett, majd 1978 jan. 1-től igazgatóhelyettes lett. 1979-ben kórusvezetői képesítés megszerzése után megalakította a községi vegyes kórust. 1984-ben lett először igazgató, majd 1989 és 1994 között igazgatóhelyettes, aztán ismét az intézmény igazgatói posztjára került. Nevéhez fűződik az Általános Művelődési Központ megalakítása és a zeneiskolai oktatás beindítása Tiszanánán. Oktató-nevelő, irányító és szervező munkáján kívül két választási cikluson keresztül önkormányzati képviselőként aktívan részt vett a falu közéletében is. A nyugdíjas kórussal, – akiknek a mai napig vezetője – komoly sikereket értek el nem csak a megyében, de azon túl is. Számos oklevél és kitüntetés fémjelzi eredményes munkáját.

Nagy Györgyné sz. Galambos Erzsébet
1965 és 1981 között a Petőfi Mg. Szövetkezet dolgozója volt. Azóta, tehát immár több mint 23 éve a tiszanánai Községi Tanács, illetve a jogutód Községi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának köztisztviselője. Előbb szakmunkás bizonyítványt szerzett, majd érettségi vizsgát tett, 1994 óta pedig közigazgatási alapvizsgával rendelkezik. Jelenleg az Önkormányzat adóügyi előadója. Feladatai közé tartozik az adótörvények és a vonatkozó helyi rendelkezések betartatása, az adószámlák kezelése, hatósági igazolások kiadása, állategészségüggyel kapcsolatos rendeletekből adódó teendők, szabálysértési eljárások lefolytatása és a képviselőtestület hiteles tájékoztatása. Hivatali munkáját több, mint két évtizedes gyakorlattal részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően végzi.

Tiszanána története

Tiszanána község – amelyet elsõ izben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említ, akkor még az Apocz nemzettség birtokainak szomszédjaként-, a XVIII. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvíz veszély által fenyegetve. A folyó mentén a történelem elõtti korokban különbözõ népek telepedtek le, hosszabb, rövidebb idõre. Aztán szkíták, kelták éltek itt évszázadokon át, majd szarmaták, jazigok, s Attila hunjai. Úgy szólnak a mondák, hogy maga a király is innen, a Közép-Tisza vidékérõl irányította hatalmas birodalmát.

Attila halála után következtek a gepidák,az avarok, a bolgárok, a szlávok, akiknek maradékai -bár késõbb beolvadtak a 896 táján érkezõ nomád magyar törzsekbe.

A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amelynek 1804-ig maradt birtokában, majd a szatmári püspökség tulajdonába került. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben tehát, Nánaként fordul elõ, az egri püspökség 1483-1494. évi számadáskönyveiben azonban – magkülönböztetésként a többi hasonló községtõl -Tyzanana néven szerepel.

Érdekes adat, hogy az 1546. évi összeírás szerint tíz jobbágytelek van a faluban, három évvel késõbb pedig nyolc adókötelest, hét elszegényedettet, kettõ elhagyottat, és két újonnan települt telket regisztráltak.

Sokat szenvedett e vidék a török pusztításoktól. A janicsárok nemcsak állatot, de a rabláncokon embereket is hajtottak a török tartományok felé. Nem csoda, hogy Eger várának 1552-es ostroma után, az 1554-es adóösszeírás szerint a település teljesen elpusztult. Amit le lehetett rombolni, azt a hóditani akarók lerombolták. Ami fölött itt sem tudtak gyõzni, ugyanúgy, mint csillagpéldaképpé váló hõsök esetében, az a szülõföldhöz való ragaszkodás volt.

Ebbõl a korszakból számtalan település neve ismeretes, amely végkép lekerült a térképekrõl. Ám Nánát újraépítették lakói. Alig telik el tíz esztendõ, s már ismét tíz porta áll a romok fölött.

A falu a XVII. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül. Valószinûleg azanban hamarosan visszakapja az egri püspökség, mivel a XVIII. században a község áttelepítését a folyópartról a biztonságosabb területekre már gróf Eszterházy Károly egri püspök rendeli el. /a régi helyet ma is Ó-nánának nevezik./

1770-1776 között belakják a tiszanánaiak által használt Kömlõ pusztát. A föld nélkül maradtak közül 102 család elköltözött. Az elvándoroltak helyébe zömébe katolikus lakosság telepedett le.

A század végén Ulrich János püspöki jószágkormányzó mintegy száz düledezõ házat leromboltatott. Új utcasorok kijelölésével és azonos méretû telkek kimérésével /szám szerint 259 / végrehajtotta a község belterületének átrendezését. Elrendelte, hogy minden jobbágy , még a negyedtelkes is nyers vagy égetett téglából két kényelmes szobát építsen s akik erre nem voltak képesek, azokat leszorította nyolcadtelkesekké. Igy nyert a falu belsõsége szabályosabb alakot.

A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. Lélekszáma 1787-ben 2054 fõ . Amikor 1805 után a szatmári püspökség lett a birtokos, majorsági szántógazdálkodást nem épített ki hanem a majorüzem továbbra is állattartásból, juhászatból állt. A XIX. század elsõ felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel, az urasági tisztilak mellett felépült a tiszanánai uradalom központi tömlöce.

A szatmári püspökség 1848-ig volt Tiszanánán földesuri joga, késõbb már csak a helység legnagyobb birtokosa.

Tiszanánát több izben igy 1830-ban, 1855-ben, 1876-ban, 1879-ben, 1888-ban árvíz öntötte el.

A református templom 1752-ben épült. A katolikus templomot Galántai gróf Eszterházy Károly egri püspök építette 1788-ban.

A századfordulón lakóinak száma 4.755 fõ, ebbõl 2.822 római katolikus, 1840 református 93 fõ görög katolikus, izraelita, ágostai hitvallásu.

Tiszanána. A név elsõ fele a Tisza közelségére utal, a Nána pedig eredetileg puszta személynév volt.

A településhez tartozik a Tisza mellett fekvõ üdülõterület, Dinnyéshát. Csónakkikötõje több száz vízijármü befogadására alkalmas. A kikötõ közelében szabadvízû strand található.