Tiszafüred 639 cm., napi változás +1cm., I. fokú árvizi készültség.
Kisköre-felső 692 cm. , napi változás 2cm.
Kisköre-alsó 688 cm. napi változás 2cm. , I. fokú árvizi készültség, vízhozam 1460 m3/s
Tiszafüred 639 cm., napi változás +1cm., I. fokú árvizi készültség.
Kisköre-felső 692 cm. , napi változás 2cm.
Kisköre-alsó 688 cm. napi változás 2cm. , I. fokú árvizi készültség, vízhozam 1460 m3/s
Az elmúlt században egy földrengés volt Tiszanánán, 1903. július 7.-én 9 órakor. A földrengés epicentruma Tiszanána, magnitúdója 2,2 intenzitása III.
Tiszanána 50km-es körzetében a 4-8 magnitúdójú földrengések.
öldrengés ideje | Mélység | Magnitúdó | Intenzitás | Epicentrum |
1868.június 21. 05.30 perc | – | 4.9 | VII. | Jászberény |
1868.augusztus 20. 19.30 perc | – | 4.2 | VI. | Jászberény |
1868 augusztus 22. 22.15 perc | – | 4.2 | VI. | Eger |
1903. június 26. 04.28 perc | 10 km. | 4.1 | VI. | Eger |
1925. január 31. 07.05 perc | 5 km. | 5.0 | VII. | Eger |
A Pannon-medence területe mérsékelten földrengéses, ahol a jelenlegi mérőhálózat évente 100-120 kisebb földrengést jelez. Ezek közül átlagosan öt-hat rengés olyan méretű (2.5-3.0 magnitúdójú), mely az epicentrum környékén már jól érezhető, de károkat még nem okoz. A XIX. század közepétől napjainkig terjedő időszak földrengéseinek gyakorisága alapján Magyarország területén jelentősebb károkat okozó rengésre 15-20 évenként, míg erős, nagyon nagy károkat okozó, 5.5-6.0 magnitúdójú földrengésre 40-50 éves intervallumban kell számítani.
Húsvét előtt pár nappal megérkeztek az első fecskék, majd néhány nap múlva megjöttek társaik is.
A füsti fecske tavasszal a régi fészkéhez tér vissza, kitatarozza és kezdõdik a családi boldogság. Hajnalban már ott ficserékel valami ágon, vagy az ablak tábláján, keresztpánton, rúdon; ezután szárnyra kap a pár és nyilaló röptével végig hasít a levegõn, kapdosva a legyeket közben-közben röptében szeretkezve; majd jön a költés ideje, kikelnek a fiak és kezdõdik azoknak etetése, felápolása; felváltva nagy buzgósággal dolgozik a fecskepár és mikor a fiak már anyányiak, sõt szárnyrakeltek, még akkor is kiüldögélnek szép sorjába valamelyik ágra s az öregek nem sajnálják tõlük a falatot.
A múltban az ember döngölt földalapra vályogfalat húzott. Tetejét sárral tapasztott fagerendás födémmel zárta, majd az ugyancsak fa fedélszéket náddal, szalmával, esetleg zsindellyel lefedte.
A padlót döngölte, tapasztotta, a falakat körbetapasztotta, majd bemeszelte, s ezzel egy jó klímájú, takarékosan fűthető, könnyen karbantartható, tartós otthont teremtett. Ha idővel el kellett bontani, az is könnyen ment, sőt a jó faanyagot és vályogot is fel lehetett újra használni.
A klasszikus vályog agyagos föld és alomszalma keveréke. Ebből a nem túl képlékeny keverékből készülhet tégla, melyet sablonba tömörítenek, és a napon szárítanak ki, de készülhet közvetlenül fal is, például az ún. rakott fal. Ezt vasvillával rakják, a már fennlévőhöz csapva tömörítik, majd több hetes szárítás után a falsíkokat ásóval lenyesik. Vályogból való a vert fal is, melyet fa sablon-zsaluba döngölnek, majd a zsalut megemelik, és újabb szintet készítenek. Inkább melléképületek, alkalmi falak készültek a vékonyabb paticsból, amely levert cölöpök közé fűzött vesszőfonatból, illetve az arra felcsapott vályogból állt.
Esterházy Károly, galántai (Pozsony, 1725. máj. 4 – Eger, 1799. márc. 14.) egri püspök. Esterházy Ferenc tárnokmester fia.
Pozsonyban, Nagyszombatban és Rómában tanult. 1744-ben rátóti prépost. 1748-ban szentelték pappá. Papi pályáját Pápán kezdte. Mária Terézia 1752-ben váci majd egri püspökké nevezte ki. Nagy műveltségű tudós főpap volt, aki élesen szembeszállt II. József reformjaival és az 1790-1791. évi országgyűlésen a róm. kat. párt vezéreként ellenezte a protestánsok jogainak elismerését, törvénybe iktatását. Egerben líceumot építtetett (amelyet egyetemnek szánt), könyvtárat alapított. 1769. november 5-én nyílt meg Egerben az első orvosi akadémia. Előkészítette az egri püspökség érseki rangra emelését. Vácon megkezdte a bazilika építését. Pápán Ő építtette a városi kórházat, amint ezt az intézmény főbejáratánál lévő emléktábla az utókorral tudatja.
Templomot építtetett: Bakonyszentiván, Bakonyszücs, Balatonarács, Béb, Csót, Devecser, Fenyőfő, Hidegkút, Pápanyőgér, Pápateszér, Tiszanána, Ugod községekben és Pápán a plébánia templomot.
Szlávik János tanszékvezető, egyetemi tanár
Személyes adatok: Tiszanána, 1947. augusztus 2.
Gyermek: Péter, 1976
Habilitált doktor (száma: 26/1996. IX. 5.)
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem 1997.
Értekezés címe: Gazdasági eszközök lehetőségei és korlátai a környezetszabályozásban
A közgazdaságtudomány kandidátusa fokozat (száma: 10497)
MTA Budapest, 1984. IV. 26.
Értekezés címe: A motorizáció környezeti hatásainak közgazdasági elemzése
Egyetemi doktori fokozat (száma: Á-13/1974-75)
MKKE Budapest, 1974. XII. 13.
Értekezés címe: A környezetvédelem néhány közgazdasági szervezeti problémája, különös tekintettel a nemzetközi együttműködésre
Szakközgazdász diploma (száma: 39-503/75)
Nemzetközi gazdasági szakértő MKKE Budapest, 1997. III. 22.
Egyetemi diploma (száma: 84/1971-72)
MKKE, Budapest, 1972. IX. 30.
Nyelvvizsgák
Orosz (felsőfokú állami nyelvvizsga)
1978. VI. 21. 39/503/75
Angol (kandidátusi nyelvvizsga)
1984. X. 24. 35/1984
Francia (képesítő vizsga)
1965. V. 29. 30/1965
Foglalkozás/beosztás
1997-jelenleg egyetemi tanár, tanszékvezető
BME Környezetgazdaságtan Tanszék
(1997-2001 Környezetgazdaságtan és Jog Tanszék)
1994-1998 nemzetközi és tudományos dékánhelyettes
1989-1997 osztályvezető, Környezetgazdaságtan Osztály
1986-1997 egyetemi docens
1976-1986 egyetemi adjunktus
1972-1976 egyetemi tanársegéd
Jelenlegi kutatási területek
Környezetgazdaságtan, környezetmenedzsment elméleti és gyakorlati kérdései
A fenntarthatóság eszközei, indikátorai, a fenntarthatóság lokális programja
A környezeti szabályozás közgazdasági összefüggései
Kutatási programok (válogatás)
– 2000-2001 „Local Agenda 21” (A fenntarthatóság lokális programja) Pilot project
Megbízó: BM; KÖM (témavezető)
– 1997-1999 „Technológiai Előretekintési Program” (TEP) OMFB-OM „Természeti és épített környezet védelme és fejlesztése”
(munkacsoport-vezető)
– 1997-1998 MTA-KTM „Magyarország az ezredfordulón – Zöld Belépő”
(résztéma-vezető)
– 1996-1998 UNEP-RISO (Koppenhága) „Economics of Greenhouse Gas Limitation”
(project koordinator)
– 1994-1995 „Climate, Air Polution and Energy in Hungary”
University of Oslo CICERO (résztéma-felelős)
– 1986-1989 „A technológiai fejlődés környezeti hatásainak vizsgálata”
Megbízó: Környezet és Vízügyi Minisztérium (témavezető)
– 1983-1985 „A balatoni közlekedés káros környezeti hatásai”
Megbízó: MTA (résztémavezető)
– 1982-1983 „A közúti közlekedés káros környezeti hatásainak gazdasági elemzése”
Megbízó: KÖTUKI – Közlekedési Minisztérium (kutató)
Oktatás
– Környezetgazdaságtan (előadás környezetmérnök hallgatóknak, tankönyv-
fejlesztés)
– Környezetértékelés (előadás Ph.D és szakmodulos hallgatók számára)
– EU és magyar környezeti stratégiák (előadás műszaki menedzser hallgatók számára)
– Környezet és erőforrásgazdaságtan (előadás közgazdász hallgatók számára)
– Vegyészmérnökképzésben 3 fő diplomázó hallgató
– Műszaki menedzserképzésben (környezetmenedzsment modulon belül) 7 fő diplomavezetése
– 12 fő TDK munkát végző hallgató, ebből 6 fő egyetemi díjazott, 1 fő OTDK első helyezett
– Ph.D képzésben 4 fő hallgató
– Habilitációs Ph.D bíráló 5 alkalommal, bizottsági tag, titkár, elnök 9 alkalommal
Szakmai közéleti tevékenység
– 2002- Környezetvédelem (szakmai folyóirat) a szerkesztőbizottság tagja
– 2001- TETRA Környezetvédelmi Alapítvány kuratóriumi tag
– 2000- MTA Környezetmenedzsment Albizottság alapító tagja
– 2000- UNEP Magyarországi Bizottsága LA 21 szekció elnöke
– 1999- „Expert-Evaluateur” European Commission DG Research Directorate L.
– 1998- SIGMA XI. The Scientific Research Society tagja
– 1995- Magyar Közgazdasági Társaság tagja
– 1992- Környezeti Menedzsment és Jog Egyesület (EMLA) alelnöke
– 1992- Pro Renovanda Cultura Hungarie Alapítvány „Környezetkultúra” Szakkuratórium elnöke
– 1991-1997 Környezet és Fejlődés (Tájékoztató-Tanácsadó Szemle) tanácsadó-szerkesztő
– 1987-1995 MTESZ Környezet és Természetvédelmi Tanács tagja
– 1986-1989 Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács tagja
Külföldi tanulmányutak
– 2002 USA Florida Institute of Technology (USIA Program) vendégtanár (5 hét)
– 1998 USA Lawrence Orlando Berkeley National Laboratory; vendégkutató (1 hónap)
– 1996 Ausztrália Brisbane Griffith University; Sydney University of Western Sydney Hawkesbury vendégkutató (3 hét)
– 1995 Kína Pekingi Állami Egyetem szakmai út (2 hét)
– 1993 USA Colorado State University, vendégtanár (3 hónap)
– 1991 USA „USIA” szervezésében „Az USA gazdasági növekedése és környezetvé-delme” szakmai út (1 hónap)
– 1986 Moszkva KGST Nemzetközi Kapcsolatok Kutatóintézete vendégkutató (3 hónap)
Kitüntetések, ösztöndíjak
– 2001 „Pázmány Péter díj”
– 1990 „Az emberi környezetért”
– 1986 „Az ifjúságért”
– 1998-2001 Széchenyi Professzori Ösztöndíj
Tisztelettel és szeretettel meghívjuk Önt és kedves Családját a NAGYPÉNTEKI PASSIÓRA (énekelnek az ÁMK. pedagógusai és a Naplemente nyugdíjaskórus)!
Helye: Római Katolikus templom
Tiszanána Fő út
Ideje: Nagypéntek 18 h
a Tiszanánai Katolikus Egyházközösség
A növényi mérgekkel való halbódítást, köznyelvi szóval a maszlagolást egyes magyarországi városok statútumai már a 16. század közepe óta rendkívül halpusztító volta miatt tiltották.
Gunda Béla összehasonlító vizsgálatai szerint a trópuson, Európában pedig a Balkánon és a mediterrán vidéken volt különösen elterjedt. Azok a magyar nyelvterületről származó 19-20. századi adatok, melyek valamelyik helyben tenyésző növény vagy növényi rész halméregként való használatáról szólnak, főleg Erdély különböző vidékeire lokalizálhatók. A korábbi századokban – szórványosan századunkban is – a Tisza mentén szintén számon tartottak néhány halmérgezésre alkalmas növényt. Dugonics András talán szegedi élményére alapozva mondotta Etelka című regényében Árpád fejedelemről, hogy „nagy kedve telhetett… a maszlaggal megtántorított, a métejjel megvesztegetett néma halakban”. Egy 1936-ban a Halászat című szaklapban megjelent, Szeged vidéki halászokat szerepeltető novella szerzője esetleg e környékbeliektől, s nem Erdélyben hallhatta mindazt, amit egy öreg halász szájába adva elmond: a cigányok „farkastejjel” halásztak (a növénynév nyilván az Euphorbia-félékkel azonosítható), ezért találtak a vízben döglött halakat. „Ha halra éhözik a cigány – folytatódik a magyarázat -, ilyet szöd. A víz alá nyomja, ott két kő között szétdörzsöli, oszt annak a dudvának a fehér, mérges tejitül döglik el így a hal. Fölveti a víz, ott azután összeszödik.” Ilyenkor persze minden hal kipusztul, amivel az orvhalász nem törődik, ezért haragszik rájuk az igazi halász, s üldözi őket a törvény.
A Tisza vidékére vonatkozó, hasonló tartalmú néprajzi közlések hitelességét azért nehéz megítélni, mert a maszlaggal való halfogásra a Tisza-mente (és mellékfolyói) néhány falujából, a Bodrogközből, a Nyírségből is ismerünk ugyan adatokat, de nem egyértelmű a közlésekből, hogy a múlt század végén és századunkban boltból vagy patikából e célra vásárolt bogyócskák mellett, illetve a kereskedelmi kínálat előtt helyben termő növényekkel mérgezték-e a vizet. A kellően részletező leírásokból ugyanis kitetszik, hogy az a maszlag, amiről az elmúlt fél évszázadban a halászok beszéltek – Gunda szerint – importból származó, dél-ázsiai eredetű Anamirta cocculus-mag volt. Sőregi János panyolai ásatási jelentésében (1942) közzétett néprajzi megfigyelései szerint a Bereg megyei Gulácson egy helybeli szatócs 1 koronáért árulta kilóját a maszlagnak. A magvakat porrá törték, s egy kiló puliszkaliszttel és vízzel összegyúrva golyócskákat formáltak a masszából. Napfeljött előtt csónakról szórta a Tiszába a név szerint megemlített orvhalász, és fél óra múlva szedhette össze az élettelen halakat. Halászott, bár tudta, hogy „maszlagolásért 3 év járt” – ami erős túlzás az orvhalászati kihágások 19. század végi büntető szankcióinak ismeretében.
Az persze nem lehetetlen, hogy az import halméreg alkalmazását mindazokon a helyeken, ahol kialakult módszere volt a bogyók összetörésének és „csalétekké” keverésének, esetleg helyben termő bogyókkal-magvakkal (pl. Datura stramoniummal) való halmérgezés előzte meg. Ezt látszik igazolni az is, hogy Sőregi informátora egy irracionális regulával toldotta meg a maszlagos puliszkagolyó készítéséről mondottakat: „…ha földön törték… akkor a megbódult hal a víz fenekén úszott, ha a padláson, akkor a víz színén.” Az eredményesség analógiás cselekménnyel való befolyásolásának hiedelme aligha alakulhatott volna ki, ha az import halméreg megismerése után terjedt volna el az ilyen módszerű mérgező halászat.
(Szilágyi Miklós: A tiszai halászat – A vízparti ember elemi ismeretei)
A vízlépcső közel 25 éves üzemeltetése után, 1996-ban az üzemeltető előirányozta a létesítmény rekonstrukcióját.
Célja a vízlépcső műszaki állapotának felújítása, a technológiai berendezések és kiszolgáló létesítmények korszerűsítése, üzembiztonságának növelése, továbbá az elkövetkező 25 éves üzemelési időszakban a vízlépcső üzembiztos működtetésének biztosítása.
A vízlépcső meglévő állapotának feltárására, műszaki felújítására 1996-ban teljes körű állapot felmérés és rekonstrukciós koncepcióterv készült. A koncepcióterv a főműtárgyak – duzzasztómű, hajózsilip, hullámtéri duzzasztómű – valamint a parti létesítmények felújítási munkáira adott javaslatot.
A rekonstrukciós munkák lebonyolítását a vízlépcső üzemének fenntartása mellett három ütemben irányozták elő.
A rekonstrukció I. üteme (1997-99) tartalmazta a duzzasztómű elektro olajhidraulikus mozgatóberendezésének, jégmentesítő rendszerének, a 2 db 40/10 tonnás bakdarunak, továbbá a hajózsilip vezénylőtoronynak, a villamos vezérlőberendezéseknek és az 5+5 tonnás bakdarunak a felújítását. Ebben az időszakban lett felújítva az üzemellenőrző rendszer, illetve az igazgatási épület és laboratórium.
A rekonstrukció II. üteme (2000-02) tartalmazta a duzzasztómű belső üzemi villamosenergia ellátó és világító rendszer, az üzemi híd dilatáció, a tűz- és vagyonvédelmi rendszer, a műhelyek, a raktárak, a kazánház fűtési rendszer, a szociális lakások, a térvilágítás, továbbá a hullámtéri duzzasztómű 15+15 tonnás bakdaru felújítását, korszerűsítését.
A rekonstrukció III. üteme (2003-05) tartalmazza az üzemi híd pályaszerkezetének felújítását, a hajózsilip felvízi vezetőművének átépítését, valamint a technológiai berendezések felújítását.
A rekonstrukció III. ütemének befejezése után elő kell irányozni a műtárgyak vasbeton szerkezetének és betonfelületének felújítását.
Az elkészült rekonstrukciós munkák műszaki, technológiai korszakváltást eredményeztek, növelték az üzembiztonságot, csökkentették az üzemeltetési költségeket és esztétikusabb megjelenést biztosítanak a vízlépcsőnek és környezetének.
Feltöltésre került a Szálláshelyek oldala.
Válasszanak a kinálatból és látogassanak el hozzánk.
Várjuk Önöket Tiszanánán és Dinnyésháton.